Az eletem megalapozasa es csaladalapitas, vagy tanulas?
Hamarosan meg kell hoznom egy komoly dontest az eletemre nezve, de egyelore tanacstalan vagyok. Tavasszal diplomazom, dontenem kell hogy tovabb tanulok-e, felvetelizek-e mesterkepzesre, vagy sem.
Mire lediplomazok mar 24 eves leszek, a meterkepzes meg 2 ev. 26 evesen meg a szuleimre kell majd tamaszkodnom anyagilag, nem lesz semmim...
Ha nem megyek tovabbtanulni, akkor igyekszek elhelyezkedni, osszekoltozunk a parommal es elkezdjuk a kozos kis eletunket.
Mind a kettoert faj a szivem. Ti hogy dontenetek?
Ha tanulok tovabb akkor sajnos meg nem lesz lehetosegunk osszekoltozni, ez biztos.
Az is foglalkoutat hogy mi lenne velem akkor, ott 26 evesen minden hatter nelkul. Mikor jutna idom a maganeletemre es a csaladalapitasra, ha csak akkor indul be a "karrierem"?
válasza:Én mesteri mellett költöztem össze a párommal, elkezdtem dolgozni, majd férjhezmentem.
Szóval, persze a te döntésed, de lehet egyszerre is, persze, nem mondja senki, hogy könnyű.
válasza: válasza:
válasza: válasza:Őszintén ha eddig megvoltál,azaz a szüleidre támaszkodtál, az a 2 év nem fog nekik számítani szerintem, és szívesen segítenek még. Vagy ha a barátodnak már lesz munkája, és a szüleid tudnak küldeni valamennyi pénzt úgyis ellehettek.
De a mesterképzés viszont nagyobb karriert jelenthet a későbbiekben.....
Neked kell eldöntened, hogy nagyobb karriert akarsz,vagy elkezdeni a közös életet a pároddal.
Tudom, hogy ez a közös élet izgalmasnak hangzik, és alig várod, de szerintem 2 év hamar eltelik, és jobban megéri.
válasza:Nekem is ez volt a dilemmám tavaly ilyenkor.
Volt egy gürizős munkahelyem (félállás), mellette meg 2 mellékállás, és így diplomáztam, gondolhatod... szóval felajánlottak egy előléptetést a munkahelyemen (középvezetői pozícióba), a mérleg másik serpenyőjében meg az "álomhivatásom", a Tolmács MsC volt (amire fel is vettek).
Nekem is ez ment keresztül a fejemben, mint Neked. Mínusz talán a családalapítás, mert én még jó ideig (5-6 év) nem szeretnék gyereket.
De én is össze akartam már költözni párommal, és nem akartam, hogy minden rohadt forintot meg kelljen fogni, hogy megélhessek. Ráadásul suli mellett (nappali) tudtam, hogy nem is tudnám mind3 munkatevékenységet folytatni, ergo alig lenne bevételem.
És a legnagyobb félelmem: ok, kijárom 2 év alatt az Msct, majd ugyanonnan kezdhetem elölről (mert mondjuk nincs más munka, csak ugyanaz amiben dolgoztam). Ill még lejjebb, mert az előléptetés nem várna meg. Hát ezt nem akartam.
Én emlékszem nagyon sokat veszekedtem anyummal is, mert ő a tanulás pártján állt (érthető módon), ugyanakkor támogatni nem tudtak szüleim anyagilag. (Ez is fontos szempont, hogy téged tudnak-e esetleg?)
Végül elfogadtam az előléptetésem, nagyon meg vagyok elégedve a döntésemmel. Összeköltöztünk párommal, jól élünk, jelentős megtakarításunk van.
Nem kell reszketnem, mikor egy szendvicset veszek a büfében, nem kell egyetemről magántanítványokhoz lótni-futni minimális pénzért hogy kifizessem az albit, nem bosszankodok egyetemen, amikor teljes marhaságokat kell tanulnom, amit soha többet nem fogok használni.
Ugyanakkor nem mindegy, milyen szak MsCjéről beszélünk, és ne érts félre, én nem a továbbtanulás ellen vagyok. Szívem mélyén levelezőn webprogramozóit végeznék (én, a volt BTKs :)), ha egyszer összejön a pénz/idő/energia, meg is akarom csinálni. De 24 évesen én sem akartam a, valljuk be elég kétes MsC rendszerre vesztegetni az időm.
25/L
Műszaki képzés, levelező képzés nem indul belőle. Ha indulna nem lenne kérdés.
A családom olyan mértékben tud támogatni, hogy a megélhetésemet biztosítják. Van hol laknom, van mit ennem, avagy kapok pénzt kajára. Az alapvető szükségleteimet megkapom. Minden mást tudok magamnak állni az ösztöndíjamból.
Ha elmegyek mesterképzésre (Budapest), akkor ugyanennyit tudnak nekem állni. Édesapám ott él és dolgozik, egy másfél szobás lakásban lakik, a félszobát megkaphatnám én, így a szállásom plusz költségbe nem kerülne, gyakorlatilag ugyanannyiba kerülnék majdnem a családomnak, mint eddig. Ide viszont a párom nem költözhetne. A félszobába be sem fér egy normál méretű ágy, hogy kényelemesen aludjunk, vagy ha be is fér, más már biztosan nem. Kényelmetlen lenne egy ekkora lakásban kerülgetni egymást apuval, tőle sem várhatom ezt el, nem 20 éves már.
Azt pedig szintén nem várhatom el, hogy a párom béreljen egy lakást külön és kompletten eltartson. A szüleimtől pedig azt nem várhatom el, hogy esetlegesen a bérleti díj és a rezsi felét fizessék helyettem, nem is tehetik meg.
Ha a szállásért fizetnem kéne, avagy nem vennének fel államira, akkor tárgytalan is a kérdés. Diákhitelt nem fogok már felvenni, ha eddig szerencsére nem kellett... Akkor inkább halasztom a mesterképzéses terveimet.
válasza: válasza: válasza:Előző vagyok.
Még annyit, hogy a mesterképzés nem igazán belyásol ám semmit a karrierben. Simán el tudsz helyezkedni főiskolai diplomával is. Nekem az a tapasztalatom, hogy az egyetem nem ad annyival többet, hacsak nem az a cél, hog tudományos fokozatokat szerezz. Ha a versenyszférában akarsz elhelyezkedni, ott senkit nem érdekel, hogy egyetemi vagy főiskolai végzettséged van.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!