Miért csapnak össze mindig olyan lelkesen a házasság ellenzők azokkal, akik ebben a formában látják a családot megvalósulni?

Nekem semmi bajom az élettársi viszonnyal, sem a házassággal. Egyszer majd jó lenne ha a jövőbeli szerelmem megkérné a kezem. Az viszont nagyon idegesítő, ha a nők itt panaszkodnak, meg depresszióba esnek, mert a férjük nem tud kinyögni egy kérdést és venni egy gyűrűt!Valakiknek ettől törik össze a lelke. Nekem ez ennyire nem fontos, jó dolog. Én csak akkor szólok nemtetszően ha valaki ilyen nagy problémát csinál belőle, hogy a gyéva, szemét férje nem veszi el!

Nekem sem fontos a papír, meg a gyűrű. Szerintem ha valakin látszik, hogy odavan a párjáért és úgy megy hozzá, akkor nem szólnak bele. Inkább azokat piszkálják akiknek ez létkérdés.

Már kifejtettem más kérdésben,hogy szerintem az ilyeneknek,akik csak hajtogatják a saját igazukat,biztos van otthon egy verekedős férjük és ők nem tudják kinyilvánítani a véleményüket otthon,úgyhogy itt ragaszkodnak az általuk helyesnek vélt dologhoz.Nem tudod meggyőzni őket,sőt legtöbbször támadásba lendülnek,ha megdőlni látszik az érvük.

Sok ilyen téma van: abortusz,hit stb és az ember olyankor nem tud normális választ adni anélkül,hogy ne támadná valaki.Én még soha nem hurrogtam le valakit azért,mert neki a kék a kedvenc színe,nekem meg a zöld.De hiába kezdem úgy a választ"nem tartozom egyik táborhoz sem",kapok hideget,meleget,ha leírom a véleményem,pedig megtéríteni senkit nem akarok..

Ezt úgy általánosságban írtam.

De olvastam itt valahol,3 oszlop kellene a válaszoknak:mellette-ellene-pártatlan!!Akkor legalább mindenki tudná,hova tartozik és oda írhat nyugodtan!!

Kérdező, a kérdésedre válaszolva: azért hurrognak le, mert az ő álláspontjuk igazságát KIZÁRÓ véleményen vagy. Ugyanez a helyzet a Létezik-e Isten? Megengedhető-e az abortusz? kérdésekkel. Itt csak látszat az, hogy teneked van egy véleményed, másnak meg lehet más. Szükségszerűen a másiknak nincs igaza, ha neked van. Ha azt követelik tőled, hogy fogadd el hogy neki más a véleménye,és ne kritizáld, azzal azt is követelik, hogy fogadd el azt, hogy neked lehet hogy nincs igazad. Ez az embernek annál irritálóbb, minél inkább az életét meghatározó biztos pontok körül megy ez az elbizonytalanítás. Intelligenciától függ, mennyire képes az ember nyugodtan elviselni ezt a disszonanciát.

Nem tudom, érthető voltam-e.

22 éves lány vagyok, és házasságmentesen képzelem el az életem. Egyrészt ateista vagyok, másrészt szerintem tényleg csak egy darab papír. Ha szeretek valakit, nem kell róla bizonyíték.

Szerintem azért vannak összecsapások (és én békés tüntetőnek tartom magam, észérvekkel felvértezve), mert a házasságpártiak közt sok olyan van (és legmélyebb tiszteletem a kivételnek), akik egyszerűen meg sem hallják a másikat, mert azt hiszik, nekik van igazuk. Pedig itt senkinek sincs igaza és mindenkinek igaza van. Mert ha te boldog vagy egy házasságban, neked van igazad, ha én boldog vagyok egyedül/élettársi kapcs.-ban, nekem is igazam van.

Anyukám munkatársai jó példák. "A" sopánkodott, hogy a férje milyen teszetosza, "B" elkezdett neki tanácsot adni, hogy beszéljen vele, "A" finoman elhárította a (szerintem hasznos) tanácsot, mondván, honnan tudhatná, "B" nincs is férjnél. Nem, "B" 8 éve él együtt a párjával, "A" 3 éve házas. Nem értem, miért hiszi azt, hogy csak mert volt egy ceremónia, ő már mindent jobban tud.

A gyémántgyűrű meg... nem tudom, nem szeretek férfitől nagy értékű ajándékot kapni, olyan mintha kilóra megvenne. Megvenni magamnak sokkal nagyobb öröm, az mindig az enyém, nem lesz kellemetlen emlék. A gyűrűhordás meg olyan, mintha megbillogoznának. Bocsánat ezért, én így érzem, persze tökéletesen megértem, hogy másoknak ez a boldogság, semmi baj ezzel. Csak ne próbáljanak meggyőzni, jaj majd egyszer. Mint a "gyerekes" anyák, hogy "majd megjön a kedved, nincs annál szebb, csoda meg minden". Egyszerűen értsék meg, hogy nem. Én is megértem, hogy ők igen.