Miért csapnak össze mindig olyan lelkesen a házasság ellenzők azokkal, akik ebben a formában látják a családot megvalósulni?

Az egyik oldal próbálja gyenge érvekkel meggyőzni a másik oldalt arról, hogy amit ők gondolnak, az rossz, és az egyik oldal gondolatai a jók.

Szerintem egy férfit sem lehet belekényszeríteni a házasságba. Ha egy férfi nem akar házasodni, akkor nem is fog. És a férfiaknak is fontos lehet, hogy legyen egy biztos pont az életében, a család, aki jelen esetben a felesége.

A gyenge érvek pedig mindig csak a másik oldal szerint gyenge érvek. Akár melyik oldalról is legyen szó. Mivel férfiak és nők esetében is is vannak házasságpártiak és ellenzők is, még ilyen szempontból sem okos dolog ezt szétválasztani. Szerintem minden kapcsolatban ennek közös megegyezésnek kellene lennie. És tartani magunkat hozzá, ha pedig visszatáncolnánk, azt felvállalni őszintén. Ha valakinek ezek a dolgok nagyon fontosak, sajnos erre rámehetnek kapcsolatok. Hiába mondja erre valaki, hogy nem kell komolyan venni, ha neki ez fontos. Az ilyen dolgokra szerintem legkevésbé sem hatnak az észérvek, alapvető hozzáállásbeli kérdésekről van szó. Emiatt van, hogy mindenki hajtja a maga igazát és nem tágít, sokszor vérre menő vitákba szállva.

Szerintem akármennyire sem ért valaki egyet a kérdezővel ilyen esetben (tehát ha az normálisan tette fel a kérdését), szapulni, gorombáskodni akkor sem ildomos.

Mindenki elmondhatja a véleményét, de a másikat letorkollni nem kell.

Szerintem mindkét oldalnak tiszteletben kellene tartani a másik álláspontját.

Én személy szerint házasságpárti vagyok, és ezért már nagyon sok bántó megjegyzést kaptam (hogy terrorizálom a vőlegényemet).

Nem ítélem el azokat, akik papír nélkül is boldogok, de akkor ők se avatkozzanak bele a házasodni kívánók dolgába.