Számodra mi volt a legszomorúbb és a legfájdalmasabb felismerés amire a családoddal kapcsolatban ráeszméltél?

Sajnos az,hogy anyámnak többet jelent a testvére meg a férje,mint én.Ezt úgy tudnám leginkább szemléltetni veletek,hogy elmesélem a történetem nagy ívben.Tehát:

-Pár napja méhszájseb fagyasztásom volt.A méhszájsebem közepes méretű volt,ezért mindenféleképpen ajánlotta a doki,hogy fagyassszuk le.Aztán ugye anya vitt a dokihoz,hogy hozhasson is haza rögtön.De jött velünk a drágalátos keresztanyám,akiről tudni kell,hogy nagyon gonosz,önsajnáltató,rosszindulatú ember.Aztán gondoljátok el,hogy mikor elindultunk,először bementünk keresztanyámért,aki rögtön leszólta anyát,hogy hogyan öltözködhetett fel így(egy normális fekete gatya volt rajta egy fehér pólóval).Aztán szépen hazaküldte(!),hogy öltözzön át.Közben keresztanyám odasúgta nekem,hogy ő azért ilyen sovány,mert rákos.Mondtam neki,hogy te ugyan nem vagy rákos,mert akkor annak már súlyosabb tünetei is lennének(2 éve fogy),de csak azért ilyen,mert nem eszik normálisan,sőt hozzáteszem,hogy önmagától enni se kezdene,ha nem lenne férje,akit elkellene tartani.A férjével meeg a gyerekeivel együtt saját mezőgazdaságuk van,itt dolgozik ez a nő is,rengeteget.Kb.már beleőrült a munkába,na meg belefásult,mert annyira kapzsik a férjével,hogy nem képesen 10 embernél többet felvenni.Na mindegy,az a lényeg,hogy miután anyám átöltözött,visszajött értem meg keresztanyámért és elmentünk a nőgyógyászhoz.Ott is olyanokról beszélt,hogy mennyi pénze lehet a nőgyógyásznak..stb.Aztán megtörtént a fagyasztás,és rendre rosszul lettem,feszíteni kezdett a hasam.Ritkán vagyok rosszul,akkoris hamar elmúlik,de most nagyon rosszul voltam.Az asszisztens lefektetett a székekre,a lábamat felfogta..stb.Amikor jobban lettem,akkor keresztanyám elkezdett SZEKÁLNI,merthogy én milyen nyápic meg gyenge vagyok,aztán meg lefröcsélt vízzel,hogy ne izzadjak.Utána meg nyugodtan mondtam neki,hgy ne csinálja ezt,mert ez nekem nem jó,és akkor meg azt mondta,hogy én mekkora egy hülye s__gg vagyok..anyám meg pont bent volt a nőgyógyásznál,hogy fizessen,úgyhogy nem látta ennek a boszorkánynak az akcióját.Kimentünk az autóba,keresztanyám meg elkezdi(de ezt már anyám előtt),hogy "NA ÉS,elmegyünk a teszkóba?Mert a 38 éves fiamnak(itt a nevét mondta,csak tájékoztató jellegges írtam a kort) kaját kell vennem!"...na,több se kellett anyámnak,indította a kocsit..én meg mondtam anyámnak,hogy na nehogy már,pont most kelljen nekünk teszkóba menni,mikor sz___rul vagyok!!Alá is írtam,a beleegyezésben benne volt,hogy pihenésre van szükségem,és azért fájt is a hasam.. ez a boszorkány meg elkezdett puffogni megint,hogy én mekkora egy hülye vagyok,meg hogy merem ezt(???),mikor eléggé nyugodtan fogalmaztam a körülményekhez képest,anyám miatt.Különben a boszorkány haját téptem volna,ha nem lett volna ott anyám!

De amúgy alapból ilyen kihasználós,manipulálós keresztanyám,de én átlátok rajta régóta!11 éves koromtól szeál,anyámat meg anyagilag használta ki és a mai napig használja is ki!..és anya meg nem döbben rá,hogy mekkora hülye a testvére.

"Apám" az meg alkoholista,hát ne is menjünk bele,hogy vele meg milyen helyzetek voltak...szerencsére nem ők a vérszerinti családom.De anyámnak sokat köszönhetek,szóval később lehet,hogy csak vele fogom tartani a kapcsolatot.

17/L

Sosem kaptam szeretetet a szüleimtől, még rendes család-kép sem él bennem. Anyám megcsalta apámat, apám nálam sírta ki a bánatát, én akkor voltam 10 (!!) éves. Aztán anyám játszotta ugyanezt. Fel se tűnt nekik, hogy nálam a szexualitás annyira értéktelen lett, hogy már 11,5 évesen pasizgattam! Ennyire nem figyeltek rám!

Mostanság mindenki tojik a másik fejére, pár mondatot váltunk egymással, ennyi a maximum. Irigykedek azokra, akik fontosabb dolgokról, talán még lelki problémákról is beszélnek a szüleikkel. Nekem ez sosem adatott meg, kiskorom óta egyedül birkózom meg minden bajommal.

Aminek a következménye szorongás és agresszió lett, és szinte képtelen vagyok normális emberi kapcsolatokat fenntartani.

A rengeteg idegeskedés, stressz miatt 15 évesen belsőszervi műtétem volt, azóta volt még 2.

Illetve én szentül meg vagyok győződve arról, hogy nem létezik olyan párkapcsolat, amiben nincs megcsalás, flörtölés, másról ábrándozás.

nekem pedig ezekkel együtt nem kell kapcsolat.

Az, hogy a saját féltestvéreim nem fogadtak el sosem, csak kifelé ezt mutatták másoknak, valójában pedig kiskorunk óta csak kritizáltak, kigúnyoltak és irigykedtek rám.

Én nem bántottam őket, sosem éreztettem velük, hogy én különb lennék náluk, sok dolgomat megosztottam velük.

Szeretetet, igazi, őszinte testvéri beszélgetéseket vagy törődést nem kaptam tőlük, csak ünnepekkor odavágták az ajándékokat, mert azt illik venni és hogy fenntartsák a látszatot.

Ők felszínesek, érdekből tartják egymással is a kapcsolatot, én érzelmes vagyok, nagyon hamar jelzik a "csápjaim" ha valaki nem őszinte és csak megjátssza, hogy kedvel.

Ők színészkednek, én erre nem vagyok képes.

Az apám felöli nagynénik, nagybácsik, unokatestvérek, meg a kereszt szüleim egész kiskoromban fűt-fát ígértek, aztán csak minden 10-15. alkalommal tartották be. Más szóval elég sokat hazudtak. Látogatni se igen látogattak, pedig egy párszor az is az ígéretek közt volt, ennek fejében a többséget most úgy kb. 11-12 éve nem láttam, de tavaly elvárták, hogy meghívjam őket a 8.osztályos ballagásomra. Hogy ezt elérjék elkezdtek facebookon meg iwiwen bejelölgetni, és meg volt a "kiválasztott" aki beszélt az érdekükben. Mondanom sem kell, hogy nem jött be. :D

Csak annyit értek el, hogy feldobták a napjaimat, jókat röhögtem. :D

De közben meg a hozzám legközelebb álló testvéremről meg rájöttem, hogy nem az akinek sok éven át hittem. Sajnos túlságosan hasonlít az apjára (féltesók vagyunk, de mindig tesózás volt). És az anyámban is csalódtam némileg. Az anyai "nagymamám" meg azóta piszkál, mióta az eszemet tudom, de még pontosabban azóta, hogy elektívmutizmust diagnosztizáltak nálam úgy 4-5 éves koromban. Meg még ott van az is, hogy éveken át nem is léteztem nekik. Az előbb említett nagyanyámnak a 11. szülinapomon jutott eszébe pár év után, hogy egyáltalán létezem, és az elsőként említett nagynénik, nagybácsik stb. számára meg volt olyan akinek 15 év után tűnt fel, hogy a világon vagyok. Szóval úgy lényegében a család nagy részének csak akkor létezem, ha akarnak tőlem valamit. De hát, akarni sok mindent lehet. :)