Hogyan beszéljem ezt meg a férjemmel? Már nem terveztük, de terhes lettem és ahelyett, hogy megbeszélnénk a dolgot, csak dühöng.

#30... hahaha:)

Tudod, egybe gondolj már bele, ott van a meglévő 3 gyerek... honnan a frászkarikából tetszel tudni, hogy azok a gyerekek felnőve hogyan fognak gondolkodni erről az esetről, az apjukat fogják-é hibáztatni a döntése miatt, vagy az anyjukat az ő döntése miatt???? Persze lehet elővenni a tescogazdaságos kristálygömböt, és látni benne, hogy "az apjuk az, akire rá sem fogják nyitni az ajtót"...

Na, és ha az anyjuk lesz az, ha úgy fogják látni, hogy az anyjuk döntése miatt esett szét a család, és az apjukat fogják áldozatnak látni? Akkor mi van?

Miért, szerinted az lenne a happy end, ha az anya az apa unszolására abortuszra menne? És akkor a gyerekek, ha eszmélkednek, majd mondják azt: "Köszi, anyu, hogy kinyírtad a kistesót, ez kovácsolt összetartó családdá bennünket."?

Ez az édesanya már döntött: nem adja a babáját. Te nem olvastad?

Nézd #34, az, hogy így egyben marad-e a család hosszú távon, az valószínűleg nem most fog eldőlni, hanem a következő 2-3 évben. Persze van, aki egyből bedobná a törölközőt felismerve, hogy ebben a helyzetben éppen teljesen el tudja kerülni, hogy olyannak a terheit kelljen viselnie, amit nem önként, szabad akaratból vállalt, de ez a kisebbség. A többség az első dühe elmúltával megadja az esélyt, aztán a következő 2-3 évben ténylegesen eldől, hogy képes-e tartósan együtt élni ezzel a helyzettel, avagy nem.

Ez a helyzet pont ugyanúgy hat egy kapcsolatra, mint egy nem mindkét fél által kívánt abortusz, teccel tudni? Vannak, akik tovább tudnak és akarnak lépni, és vannak, akik nem tudnak, vagy nem akarnak.