Van itt olyan, aki az anyagiak miatt van mar csak egyutt a parjaval?

igen

várom h visszamehessek dolgozni és a kicsi ovis legyen és szelávi

az okok: nincs sex nincs kontaktus rá sem néz a gyerekekre stb....

1# vok

már most is lenne elég pénzem h lelépjek tőle, de jobban szeretném ha 3 gyerekkel azért normálisan tudnánk élni

nem nyal vissza a fagyi a marha nagy fizujának a felét elviszik a hitelei amit még előtte vett fel csak titkolta addig amíg terhes nem lettem - szal ha tehetném akkor már most lépnék - de mint irtam nekem fontos h valamelyest biztonságba legyenek a gyerekek

Én is úgy vagyok, mint az első válaszoló: gyed-en vagyok itthon, ami nem elég egy albérletre meg a megélhetésre. Novemberben kezdi a lányunk a bölcsit, én januárban megyek vissza dolgozni és utána adom be a válást.

A férjem a szülés után nem sokkal megcsalt. Próbáltuk helyrehozni, én a s.ggét is kinyaltam, de újra félrement. Többet nem tudok megbízni benne, főleg hogy az egész dolgot próbálta az én hibámnak beállítani, mert 3 héttel szülés után nem álltam rendelkezésére.

Már akkor mondtam hogy elválok, de mivel bölcsiben nem volt hely magánbölcsi meg nagyon drága, így maradtam itthon. Az eleje pokol volt, de most már úgy élünk együtt mint albérlőtársak.

Egy ideig éltem így. Visszatekintve a problémát az önbizalomhiányom okozta. Tudtam, hogy ha elhagyom, lakást kell keresnem, millió dolgot meg kell oldanom, rengeteg pluszkiadásom lesz, határozott idejű szerződéssel volt munkám, amivel nem is kerestem túl jól... egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy meg tudok állni a saját lábamon. Nem tudtam elképzelni az életem nélküle.

Aztán megjelent más, aki udvarolni kezdett és beleszerettem. Bátorított, hogy lépjek, és ígéretet tett, hogy ha kell, segít. Ez már elég volt ahhoz, hogy azt merjem mondani, ennyi, vége.

És láss csodát, meg tudtam oldani az életem! Ez rengeteg erőt is adott: ha bármikor a jövőben ilyen helyzetbe kerülnék, biztosan nem várok majd, hanem lépek, mert tudom hogy meg tudom oldani :)