A lassan 18-éves fiam nagyon zárkózott, úgy látom fél udvarolni a lányoknak, ha társaságban vagyunk csak ül meg sem szólal, igazából barátai sincsenek. Nem jár bulizni mint a normális vele egykorú fiatalok. Én úgy látom nincs önbizalma. Mit tehetnék?

Hasonló cipőben jártam én is anno, semmibe se mertem fogni, mert belém volt nevelve, hogy úgyse sikerül, hülye vagyok, meg buta.

Közrejátszott ebben apám, a nővérem, a rokonságaim. Nem voltam szimpatikus nekik, mert anyám nagyon elkényeztetett, magához nevelt, ezért ők folyton szapultak. Jól emlékszem ezekre, sajnos.

Szerintem ez a strandos úszómester dolog nagyon jó ötlet volt. Sőt szuper, gratulálok :) Lesz felelőssége, amit meg kell oldani önállóan, lesznek csajok, akik buknak a helyes pasikra :) Nos, mivel ott lesz ezért a tanácsom tárgytalan, mert szerintm ott megoldódik az összes probléma, de ha nem menne a strandra, akkor azt ajánlottam volna, hogy keríts neki egy lány társaságot, aki elég belevaló, és aki felnyitja a fiad szemét hogy jó pasi.

Én is azt hittem hogy nem vagyok szép, ezért nem foglalkoztam a pasikkal, de egy barátnőm elrángatott buliznigatni, és ő elég pasizós volt, és megláttam és persze nekem is elkezdtek udvarolni, úgyhogy rájöttem hogy nem is vagyok csúnya, sőt. Azt is megtanultam hogy kell a férfiakkal bánni, és hogy általában milyenek. De ehhez az kellett, hogy találjak egy barátnőt aki elvitt, és akivel meg tudtam beszélni a dolgokat.

De a strandon azt hiszem minden rendbe fog jönni.