A nők akkor is ragaszkodnának a közös kasszához, ha sokkal többet keresnének, mint a férfi?

Ragaszkodnának? Ez kicsit fura szó. Nálunk most pont így lesz, a férjem eljön a kisebbik gyerekünkkel gyedre és én megyek vissza dolgozni mert kaptam egy jó lehetőséget. 4szer annyi lesz forintosítva az én "bérem" mint az övé de tök lényegtelen mert így is úgy is együtt fizetjük a dolgokat, a rezsit, a hitelt, a gyerekeknek szükséges dolgokat és azt is ami számunkra fontos (természetesen megfontolás és megbeszélés után ez nem azt jelenti hogy beszámolunk egymásnak ha veszünk egy pólót vagy egy parfümöt vagy egy gombóc fagyit hanem a nagyobb léptékű dolgokra).

Szerintem ez így normális...

Nálunk is közös a kassza, még nincs gyerekünk, a barátnőm majdnem kétszer annyit keres mint én. Mi úgy csináljuk hogy a kaját én fizetem, persze az vásárol be aki épp ráér de az én pénzem megy rá, a barátnőm a rezsit fizeti. A házra való dolgokat, felújítás, anyag stb... Pedig közösen dobjuk össze. Mindkettőnknek van külön kis megtakarított zsebpénze, nem egy nagy összeg, abból ruházzuk magunkat meg ha drágább dolgot venne valamelyikünk azt előtte megbeszéljük.

Nálunk így teljesen jól működik. A nyaralást közösen fizettük volna, de sajnos egész nyáron dolgoznom kell és egyáltalán nem akarnak szabira engedni :S

Szerintem az hülyeség,hogy valami közös vagy nem közös.Nem kell eldönteni,ahogy jön.Ha hirtelen nincs pénzed,akkor nyugodtan kérhetsz az élettársadtól,mert annak jelen pillanatban valószínűleg van pénze..bár én mondjuk nm szeretnék eltartani egy férfit és én sem szeretnék eltartott lenni.Szeretném,ha inkább a pasi költözne hozzám majd később,mert így inkább ő megy el majd,ha szakításra kerül a sor,na meg a gyerekkel sem lennék kényelmetlen helyzetbe,hogy "jaj figyelj,kicsim..apáddal válunk/szakítunk,így most nekünk vissza kell a mamáékhoz költözni".. isten ments,hogy ilyen helyzetbe kerüljek!Viszont azt elvárnám egy ilyen helyzetbe,hogy keresőképesen dolgozni menjen és ne legyen egy otthonülős,morcos f__sz,aki csak kihasznál.

Cserébe én sem lennék házisárkány,aki csak a takarítással lenne elfoglalva..meg normálisan főznék..stb.Nem tudom,hogy mi ebben olyan bonyolult???

Ha velem valaki normális,akkor én is normális vagyok vele.Vagy ha én kezdeményezek,akkor ugyanezt elvárom tőle is.Ha nem képes megadni a tiszteletet,akkor meg menjen a fenébe,nem??

Jaj, erről nagyon "vicces" kis sztorim van. Az első házasságomban én háromszor annyit kerestem, mint a férjem, a munkaidőm is mindig több volt. Értelemszerűen mindig közös kassza volt, házasok vagyunk, mindent megosztunk, gondoltam én. Mivel legtöbbször én értem később haza, de ő nem tudott főzni egyáltalán, tehát munka után még elrohantam vásárolni és otthon vacsit főztem, ezért időnként megkértem Őfenségét, hogy porszívozzon már ki, meg indítson el egy adag mosást.

Házasságunk harmadik évében kiderült, hogy megcsalt, és találjátok ki, mivel indokolta: bántotta a férfiúi büszkeségét, hogy többet kerestem nála és EMIATT ugráltattam a házimunkákkal... Ha sok ilyen férfi van, mint az én drága exem, akkor a házasságok zöme kártyavárként omlana össze, ha a nők keresnének többet. :(