Játékszenvedély? Depresszió?

Mondd neki, hogy te mostantól kezdve minden este dugni fogsz. Aki ott lesz ott lesz, aki nem, az nem.

Hát ez így érdekes helyzet, mert egy játékfejlesztőnek valóban ismernie kell a konkurenciát, ötletet kell gyűjteni, és ez rengeteg idő. Ez egy hosszú folyamat, ne akard, hogy azonnal hagyja abba, az túl drasztikus, apró lépések kellenek, hogy megtanulja máshogy használni az idejét. Elsőnek csak 10 percet kérj tőle valamire, aztán egy közös borozgatás, egy hétvégi kirándulás, rá kell vezetni, hogy a "kinnti" élet izgalmasabb, mint a játék, nem egyszerű és hosszú folyamat ez.

Nem illetek össze, ennyi. Az ilyen életvitel mellé olyan nő kell, aki partner benne. Nem kényszerítheted semmire. Megértem a férjedet, ugyanolyan vagyok mint ő, csak nő.

Szia! Szerintem próbálj valahogy összehozni egy olyan estét vagy helyzetet amikor csak ketten vagytok, játék nélkül és tudtok nyugodtan beszélgetni. Mondd el neki, hogy ez téged mennyire bánt és hogy nem szeretnéd ha teljesen megromlana a kapcsolatotok, mert fontos neked és szereted őt. Fontos hogy semmiképp ne vádaskodj vagy ilyesmi mert akkor jönnek az említett visszavágások. Csak azt mondd el hogy te hogy látod, hogy érzed a dolgokat. Próbáld megérteni az ő nézeteit és közösen találjatok ki valami köztes megoldást.Tudom, hogy nehéz neked,de próbálj kedves lenni vele és meglepni néha. Remélhetőleg változni fog kicsit:) Sok sikert:)

Az exem pontosan ugyanilyen volt azzal a különbséggel, hogy ő nem dolgozott, tehát éjjel-nappal ezt csinálta. Mikor megismerkedtünk, nagyon sajnáltam, mert nem voltak barátai. Aztán rájöttem, hogy felesleges sajnálni, mert csak és kizárólag saját magának köszönheti, hogy senki sem kíváncsi rá. Milliószor próbáltam kirángatni a gép elől és elvinni az én barátaimhoz, de mindig az volt a válasz, hogy menjek nyugodtan, ő majd megvár otthon és addig is tud játszani. Rengetegszer előfordult, hogy este mikor lefeküdtem aludni, még a gép előtt volt, reggel pedig mikor felébredtem, még mindig ott ült vörös szemekkel. Milliónyi netes játékra regisztrált és egyszerre nyomta őket. Én meg egy idő után meguntam az egészet, már nem görcsöltem rajta, hogy barátokat szerezzek neki. A családi összejövetelekre sem jött soha, mondván, hogy "nem hagyhatom itthon a karaktereket". Egy nagy veszekedés alkalmával azt mondta, nem érti mi a bajom azzal, hogy én eljárok szórakozni, ő meg otthon ül, elvégre semmi rosszat nem csinál. Persze ő volt a legjobban meglepődve, mikor egy ilyen "szórakozás" alkalmával úgy tértem haza, hogy köszönöm, én találtam valakit, aki alkalmasabbnak tart arra, hogy velem töltse az idejét, mintsem egy videojátékkal. Én voltam a szemét, hogy három évig "hitegettem". Én viszont úgy gondolom, hogy saját magának köszönhette az egészet. Az ilyen embereket nem lehet meggyőzni.