Mi a megoldás erre a helyzetre? Senkitől nem akarok megszabadulni.

Azt figyeltétek a kérdésben, hogy:

"van a házban egy dobermann és az udvaron egy bernáthegyi"

Tehát a dobi a házban benn van. Simán jó ez egy kisbaba mellé...

Ne haragudjatok, de nekem furák ezek a válaszok. Menjen a lány pszichológushoz, kiképzőhöz...stb. Aztán legyen velük és egy babával, úgy, hogy nem az ő kutyái, nem fogják őt gazdának tartani, érezni fogják, hogy tart tőlük. Ismerek hasonló szorit, a nő odaköltözött, jó fél évig béke volt, aztán egy nap avval hívta a férjét, hogy a két békés kaukázusi elől a konyhapultra mászott fel, nem engedik le, azonnal menjen haza... Még jó, hogy nem bántották. Ráadásul két nem fiatal kutyáról van szó, akik ilyenkor már kevéssé nevelhetőek arra, hogy még egy gazdát elfogadjanak.

Hogy mit tegyél, kedves kérdező? Először is, ha ennyire ragaszkodsz hozzájuk, akkor olyan nőt kellett volna választani, aki szereti a kutyákat. De mondjuk ez se lenne garancia arra, hogy anyaként nem kéri majd azt, hogy ne legyen a házban a dobi, mert nem való csecsemő mellé, és, hogy kinn is kerítsétek el minimum.

Aztán: Te tudtad, hogy nem szereti a kutyáidat. Elfogadtad így. Nem fog megváltozni.

Egyébként meg a gyerekvállalás baromi sok lemondással jár. Ez van. Több olyan ismerősöm van, aki megvált a nem gyerekkompatibilis kutyától. Rokonokhoz, barátokhoz került, jó helyre. Volt, ahol allergia miatt, volt, ahol tartott tőle a gyerek, máshol meg csak azért, mert egyszerűen nem tudtak az állattal annyit foglalkozni már, mint igényelte volna.

A sok terézanya, aki semmit nem tud a kutyákról..

gyerekbarát típus, az az, amelyiket, annak neveled.

inkább olvassatok könyvet, mint gyakorikérdéseket.

Egy kutyatámadásról MINDIG az ember tehet, ha beleharap a gyerekbe akkor a gyerek, vagy a szülő aki felelőtlenül hagyta hogy a gyerek azt csináljon a kutyával amit akar.

Szerintem is a megoldás valamilyen szinten a kutyák elkerítése - ugyanakkor megfelelő mozgatása - illetve a "félek a kutyáktól" című hiszti megszüntetése.

Minden kutya gyerekbarát, ha úgy nevelik.

Igen, az irreális félelem, ha meglátok egy kutyát és átmegyek az utca túloldalára... Nem normális dolog. És ha a lány nem tudta az évekkel korábbi kutyaharapást feldolgozni, célszerű a pszichológus...

A kutya NEM ellenség!

És ha kulturált körülmények között van tartva, nem okoz problémát.

Ebből csak az lesz, hogy a gyerek is sikítozva fog a kutyák elől elfutni! Nálunk csecsemőkorom óta volt/van kutya, nagytestű is volt, sosem bántott! A híradóban azt biztos nem mondják, hogy nevelte a gazdája a kutyát, meg pontosan mi történt mielőtt támadott!

Jó ötlet az elkerítés, és az összeszoktatás!

15 vagyok.Igaziból bátran lepontozhattok,nekem akkor is ez a véleményem.Soha senkiért nem szeretném meg a kutyákat és nem tudnának velem mit kezdeni,igenis rettegek tőlük.Van két kisfiam.Az egyik ugyanúgy,mint én fél tőlük,a másik pedig imádja őket.Amikor csak egy fiam volt,egyszer sétáltunk egy kisutcában és kinnt volt egy nagy kutya.Semmit nem csináltam,mer próbálom leplezni mindig a félelmem,de a kutya ugatva rohant felénk.Kikaptam a kisfiam a babakocsiból és magasra emeltem,közben meg üvöltöztem a gazdájának(öreg bácsinak),hogy fogja már meg a kutyáját,az meg hiába hvta baszott oda menni hozzá.Nem támadott meg,de nem barátságosan ugatott.Alíg tudta vissza vinni az öreg,de persze nem tetszett neki ahogy beszéltem,mert remegtem a félelemtől,meg féltettem az akkor kb 10 hónapos gyerekemet.Majdnem bőgtem.Vissza vitte,már messzebb voltunk és az a dög újra kinnt volt,megint futott ugatva felénk.Úgy szedtem a lábam,mint még soha.Egyik kezembe magasra tartva a gyerekkel,másikkal meg babkocsit tolva,jól közel magamhoz,azzal próbáltam védeni magam.

Na kilehet röhögni,meg lepontozgatni,de nekem ez nagyon szörnyű volt.És a te barátnőd is sejtem kb így élte volna meg.Így válaltatok gyereket.Fogadd el,hogy ő az anyukájánálk fog maradni a kutyáid miatt.Ettől te még majd a gyerekedet nevelheted kutyabarátnak.