Mit csináljak a barátommal? 23 éves és nem tudja megbecsülni a pénzét? Én 18 vagyok és én a zsebpénzem is mindig elrakom. Ez nevelés kérdése?

nem írtál túl sok infót le. Mit jelent, h nem becsüli meg, mennyi pénze van havonta, dolgozik vagy kapja? Mire költi el?

Amúgy két véglet van. Az nem baj ha te mindent félreteszel, de azt se kell elítélni aki élni is szeretne kicsit. De mint mondtam kevés az infó, hogy mennyit költ mire mennyiből.

figyi, sok srác amúgy is szereti ha egy lány keményebb vele, nos a megoldás:

Ahányszor találkoztok, kösd ki, és verd el, de ahogy tudod. Ennyi, és ígértesd meg vele, hogy nem szórja a pénzt, mert ha mégis, akkor érezni fog valamit ott lent .. szorongasd meg neki, ha mégis orossz fiú és nem takarékoskodik. Hidd el bejön, én is nevelem a páromat, már egész jól megy.

jaj egyem a lelkedet, na de párkapcsolatban te pénzügyeznmél ? én ezt sosem értettem esküszöm. ... remélem a hűtőben még a sajtra is rá írod a neved, nehogy a párod bele egyen, vagy ha igen, számold ki mennyi, és fizesse ki Ft-ra pontosan !!

Még ilyet ..........

22:22-es, nagy vagy! :))))) Muszáj volt zöld kezecskét adjak, annyira jót derültem! :)))

Kérdező

Szerintem beállítottság kérdése, és korántsem biztos, hogy ez így is marad. A saját példámat tudnám felhozni, az első fizetéseim mindig addig tartottak, amíg hazaértem. Bármennyit is kerestem, mindig pontosan olyan értékű valamire vágytam, mint amennyim volt, és szentül hittem, hogy nem bírok már élni a kívánt kütyü nélkül.:)

Ez addig tartott, amíg kitaláltam, hogy külön kell költöznöm a szüleimtől, és egy barátommal közösen kibéreltünk egy két szobás panelt. Az elején persze hősiesen lemondtam minden földi jóról, aztán kezdtem megengedni ezt-azt, minek következtében nem volt mit ennem, így hát hazajártam anyumhoz, ha korgott a hasam. Majd egyszer beláttam, hogy a fenének kell nekem minden nap 4 órát evésre szánnom (1 óra út anyumékig, 1 óra kaja, 1 óra kávézás+csevej, 1 óra vissza), amint hazaértem melóból, siettem hozzájuk, majd mire hazaértem, rövid duma a lakótársammal, majd zuhanás az ágyba. Tisztára, mintha egész napom az evésről szólna.

Akkor az ellenkezőjére váltottam, semmire sem költöttem. Most már nős vagyok, és az arany középutat élem: elég drága dolgokat kívánok meg, de kiszámolom, hogyan tudnám megengedni, kivárom, vagy hosszabb távon törlesztem, és mostmár minden rendben van.:)

Szerintem, amikor önellátóvá válik, saját maga tanulja meg kezelni a pénzét.

Ja, amúgy épp 23 voltam, amikor elköltöztem, szóval időben vagytok.:)

Ha saját keresete van és megtehei, gondolom 23 évesen nem zsebénzből gazdálkodik, túl sok dolgot nem csinálhatsz.

Pláne ennyi idösen ki kell élvezni az életett.

Ennyi idősen az első fizetéseit eltapsolni törvényszerű.

Majd ha kifut a pénzből észbe kap, ha magától nem képes a dologra senki nem teheti helyre.