A szüleim nem akarják elfogadni, hogy nem akarok gondoskodni a szellemi fogyatékos testvéremről. Miért nem hajlandóak elfogadni a döntésemet?
válasza:
válasza:Mielőtt lealáztok a sárgaföldig, elmondom, hogy megértem a kérdezőt, amiért nem akarja vállalni a "feladatot".
Azonban nem tudok itt egyes hozzászólók hozzáállásán elsiklani. Milyen lelke van az olyan embereknek akik a saját testvérükre 1-2 hetet képtelenek rászánni az életükből amíg a szüleik kikapcsolódnak?? Hisz ezek az emberek dolgoztak azért erőn felül, hogy a gyerekeiket eltartsák, elindítsák az életben. Tényleg nem érdemelnek ennyi segítséget? Nem arról beszélek, hogy minden hétvégén passzolják le a gyereket a testvérének de pár évben egyszer tényleg nem lehet ezt megtenni? Ennyire önzők lettünk emberek? Persze gondolom az ilyenek voltak a leglehetetlenebb kamaszok, akiknek minden "kijárt", hiszen ők a gyerekek, a szülők dolga a rabszolgaság...aztán persze viszonozni már büdös. Arról nem is beszélve h a saját testvére kolonc neki. Majd megtudja milyen ez ha a saját gyerekei fogják gyűlölni egymást.
Néha én is kegyetlennek érzem magam, amiért nem akarok róla gondoskodni, hiszen csak a testvérem, de aztán belegondolok, hogy akarok-e ugyanolyan gyerekkort a gyerekeimnek mint amilyen nekem volt és a válasz egyértelműen nem. A szüleink soha nem akarták intézetbe adni, néha már az is eszembe jutott, hogy az utána járó támogatások miatt, de erre soha nem kérdeztem rá.
A férjemmel sokszor beszéltünk róla, hogy mi lenne, ha valamelyik gyermekünk betegen születne, mindketten az intézetben való elhelyezést tartottuk jó megoldásnak. Én nem tudnám feláldozni az egészséges gyermekeimet egy beteg gyermekemért, anyáméknak ez minden gond nélkül ment.
A két öcsémmel tartom a kapcsolatot és találkozni is szoktunk havi rendszereséggel, ők már teljesen megszakítottak minden kapcsolatot a szüleinkkel, én még ünnepekkor szoktam képeslapot írni nekik.
válasza:A sok "persze hogy intézetbe adnám"-nak kívánom, hogy csak egészséges gyerekük szülessen és ne kelljen tényleg így dönteniük! Mert elméleti szinten könnyű mondani, hogy ezt vagy azt tennétek!
Elég ha megnézed a híreket, nem egyszer van olyan, hogy milyen megalázó módon bánnak a szellemi fogyatékosokkal. Undorító! Biztos azon gondolkoznék, hogy nem e ez történik az én gyerekemmel!
válasza:Én se vállalnám. Még saját gyerekkel sem vállalnám ezt az életet, nemhogy tesóval.
Ők nyilván azért nem képesek elfogadni a döntésedet, mert a fogyatékos gyerekek szülei mind attól félnek a legjobban, mi lesz a gyerekkel, ha ők már nem lesznek. Ők remélték, hogy ez nálatok meg van oldva. és nem tudják feldolgozni, hogy mégsincs.
Kérdező! Ne foglalkozz velük, ez akármilyen cúnya is így kimondva az ő nyomoruk. Nyilván ők sem kérték, nem is akarták, elbánt velük az élet, kicsit kiszabadulnának, megértem őket. De nem szép tőlük amit csinálnak... Amúgy valamilyen otthonba nem tudják beadni átmeneti jelleggel? Amíg elutaznak. Gondolom jár valahova a tesód fejlesztésekre, vagy hasonló. Nem megoldható? Bocsánat, ha hülyeséget kérdezek, hál' Isten nem tudom, hogy mennek ezek a dolgok.
válasza:Lehet itt hangoztatni nagy szavakat, csak szavak maradnak. Talán egy embernek hinném el itt, hogy tudja miről is beszél.
A szülők, ha már úgy döntöttek otthon nevelik a fogyatékkal született gyermeküket,
minimum beszoktatják a gyereket egy nappali intézetbe, ahol nagy valószínűséggel még szakszerű segítséget is kap, fejlesztő tréningeket, stb. így nem hagyja magára, de nem is áldozza fel a család életét, és ha a helyzet úgy kívánja, még bent is aludhatna pár napot minden gond nélkül.
De semmiképpen sem tukmálhatták volna a testvéreire, ha éppen terhükre volt/van.
A kérdező egész gyermekkora arról szólt, hogy a fogyatékos testvér körül forgott minden. Gyermekként nem lehetett könnyű, és nem is várja el senki egy gyermektől, hogy megértse. Bár a leírtakból ítélve túlzásba is estek, mivel erősen terhelték vele a többi testvért is.
Ha annak idején ésszel nevelik az összes gyermeket, szerintem még önként is vállalná. De így, hogy túl korán terhelték vele, megértem.
Akkor dobáljatok sarat a kérdezőre, ha Ti is így nőttetek fel, és ezek után szívesen vinnétek tovább a "terhet".
Jogod van nemet mondani. Valóban nem te vállaltál be egy fogyatékos gyermeket, hanem ők. Nekik kellett volna erre már akkor gondolniuk, amikor bevállalták az otthon nevelését.
válasza: válasza:"Nem arról beszélek, hogy minden hétvégén passzolják le a gyereket a testvérének de pár évben egyszer tényleg nem lehet ezt megtenni? Ennyire önzők lettünk emberek? Persze gondolom az ilyenek voltak a leglehetetlenebb kamaszok, akiknek minden "kijárt", hiszen ők a gyerekek, a szülők dolga a rabszolgaság...aztán persze viszonozni már büdös."
Én voltam az egyik hozzászóló aki még ennyi időre se venné át és leírtam miért. Nem bíznék bennük azok után hogy perrel fenyegetőztek. Meg aztán a gyerek nem tartozik a szülőnek semmivel se, minden saját gyerekét önzetlenül szerető szülő egyetért ezzel. Jó ha segít a már felnőtt, saját életet élő gyerek de nem elvárható. Ha azt mondja nem akkor nem.
A szülő dolga megadni mindent a gyerekeinek, ahogy majd azoknak a gyerekeknek is az lesz a dolguk hogy a saját gyerekeiknek megadjanak mindent amit tudnak. Ez az élet rendje és majd szülőként (és később neadjisten gondozást igénylő idős emberként) is e szerint fogok cselekedni.
válasza:Ők tudták, hogy beteg lesz a testvérünk, mert anyánk gyógyszereket szedett és az orvosok már akkor megmondták, hogy komoly idegrendszeri elváltozásai lesznek a kicsinek, ha megszületik, de ők így is bevállalták.
Anyánk otthon maradt, apánk dolgozott, de leginkább a szomszédban lakó nagyszüleink támgatták a családot. A szüleink visszautasítottak minden fejlesztést, mert nem hittek benne, azt mondták jobb neki otthon. A nagymamánk 1-2 alkalommal elvitte más, fogyatékos gyerekek közé, ahol jól is érezte magát, de végül iszonyú balhé lett belőle és többet nem bízták a nagymamánkra, mert rossz hatással volt rá.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!