Letenni pénzt vagy "élni"? Nektek melyik a fontosabb? Gyerek szempontjából melyik a jobb?

"6: Értem amit írsz, csak ez nem így működik teljesen. Éppen az az, hogy önállóságra akarom, akarjuk őket nevelni, de attól még ha valamit meg tudunk nekik adni azt megadjuk. A kettő nem függ össze. Tudom, hogy fontos, hogy két lábon álljanak a világban, talpraesettek legyenek. Mi is így értük el azt amink van, ez a legtöbb amit átadhatunk nekik, mert ha nem lennének életrevalóak akkor tökmindegy mennyit fektetünk beléjük vagy mit adunk nekik. Még régen talán így működött a világ, de ma már ezzel semmit nem érnek. Látom, tapasztalom. SZerintem nincs gond velük életrevaló srácok lesznek."

Nem látok bele a helyzetbe,nem tudom,hogy mennyire szolgálod ki őket,igazad van.Örülök,hogy elértétek azt,amitek most van!Na látod és ez a fontos,hogy eltudod mondani,hogy magadtól érted el,pedig szorult helyzetben voltál!Nem amúgy,a gyerek mindig fejleszthető.Nincs olyan,hogy totál szerencsétlen a gyerek.Valamiben mindenki jó,vagy valamiben mindenki jó lesz előbb-utóbb,ha először nem is mutatkozik meg a tehetsége.Hogyismondjam.. minden attól függ,hogy mennyire találják meg a lehetőségeiket és mennyit mernek tenni a lehetőségeikért!

Szia én igaz "gyerek" vagyok,de nekem is kiskorom óta félreraktak. Így van egy-két millióm. Megkaptam szüleim régi autóját 17 éves koromban (egy 200Kért vett kis nissan)

tudom fizetni az iskolát. És nekem ennyi bőven elég volt. A legtöbb pénz még mindig a bankban van.

A közös lakás szerintem több ízben hülyeség.

Először úgyis azlesz,hogy összeköltöznek a barátjukkal/barátnőjükkel és nyilván akkor nem a közös lakásba. És én eleve nem vennék egy lakást,mert aztán félek,hogy ottmaradok. Szóval ha én elköltöznék barátnőmhöz lakásába,akkor addig spórolnánk míg nem lenne egy házunk.

Nyilván még 6-8 év alatt nem fogtok több 10-15 millát megspórolni

Hat ez fura kerdes! Mi is kb ugy allunk ahogyan ti. Es az en felesegem szerint is "zsugori" vagyok. Amugy soktenyezos szerintem.

En hala szuleimnek tudtam indulni egyetemi oktatassal es 2/3 panellakassal. Tehat csupan az 1/3-at kellett kolcsonbol finansziroznom.

Es az en egyik eletcelom az, hogy en is legalabb igy tudjam a gyerekeimet indittatni. De mivel 2-en vannak, ezert ez ugye egybol duplazodik. 1.5 lakas plusz 2 egyetemi oktatas koltsegekkel mindennel egyutt.

Ugye az erre valot, azt valahonnan "el kell szedni". Es akkor itt jon a kerdes, hogy harapjam meg a sajat kezemet "csupan" azert, hogy Balcsi helyett Spanyolorszagba tudjunk menni? Mert en nem szivesen teszem. Ha jol erzik magukat velem, akkor Balcsin is sokat rohogunk, ha meg nem, akkor mehetunk mi akar a Bali szigetekre is, ott sem lesz jo.

Arany kozepet javasolnek, ahol az elsodleges cel a gyerekek erdekei. Es szerintem a gyerekek erdekeit nezve a tanulas es a kesobbi lakhatasuk elobbre valo, mint a nyaralas.

ha megtehetném hogy megadom a gyerekemnek, gondolkodás nélkül megadnám

de mivel nem tehetem meg ( soha nem is tehettem) így a beidegződés a spórolás :)

felnő turkálóból, tesók tankönyveivel

egyedül a minőségi kajára költök, de azt is csak a gyerkőcnek

valahogy a pillanatnak élés soha nem tűnt racionálisnak, soha nem lehet tudni mi történek, hogy nagy kiadásra lehet szükség, de szerintem ez is a csórósági beidegződés

leírom a saját példámat már így felnőttként.

gyerekkoromban mindenem megvolt, ami csak kellett. a legfontosabb, h rengeteget törődtek velem, szerettek, óvtak-féltettek. volt mindig normális kaja, fűtés, ruha, játék, különóra, sport, nyelvtanulás.

de nem feltétlenül kaptam meg a 20 ezres farmert csak mert a Pistikének az osztályban az volt. nem mentem külföldre nyaralni tizenévesen minden évben. nem volt csúcsmobilom 15 évesen, mert egyébként is max villogni tudtam volna vele.

megtanítottak, h spórolni nem ciki, hanem erény, és hogy inkább tegyek félre későbbre, mintsem a pillanatnak éljek és elszórjam minden pénzemet.

a slusszpoén: 18 évesen kaptam egy lakást. most tudom csak igazán értékelni, mikor látom, h sokan albérletben kuporgatnak, vagy épp a lakáshitelt nyögik keservesen. vagy a párjukkal a félszobában laknak anyuka-apuka nyakán.

azóta is turiból öltözöm, nem bulizok el minden hétvégén egy tízest, de félreteszek duplaennyit, hogy a tengerparton nyaralhassak minden évben, és hamarosan összejön az első autóm ára is :)

az élményt át lehet élni felnőtt fejjel, akkor talán sokkal másképp is látja már az ember a világot, jobban megérti h mi miért megy úgy ahogy.

viszont a jelenben kell félretenni ahhoz, h a gyereknek legyen hol laknia, ha már túl kicsi a családi fészek.