Költözés? Hova és hogyan és kihez?

Nem igazán értem amit írtál.

Írod hogy anyudat nem hagynád egyedül mert nincs senkije.

Utána írod, hogy idézlek:

" nekem is csak ő van és a párom meg a nagynéném."

Ha van nagynénéd, akkor feltételezem hogy vagy az anyukád testvére vagy az anyukád sógornője. Végül is akkor még sincs egyedül anyud sem.

Írtad ezt is

" De egész életében ebben a városban élt, meg elszakíthatnám az egyetlen embertől aki van neki"

Akkor most nincs senkije vagy mégis van valaki aki fontos neki??

Nem igazán vágom. Mert ha van valaki aki mellette van, akkor menj és éld az életed. Ha nincs senkije akkor úgyis kimegy veletek.

Anyukádat nem lehet idős korára elköltöztetni onnan, ahol eddig is élt. Aztán meg abban is igazad van, hogy mellette lenne a helyed.

Ugyanez a helyzet a párod apjával.

Vagyis mindketten meg vagytok kötve. Valakinek engednie kell. A leírtak alapján a párod nem nagyon akar semmilyen áldozatot hozni érted, mivel elvállalta azt a munkát, holott - gondolom - tudta, hogy te már a jövőt tervezgeted vele. Vagyis talán tudtán kívül, de elvárná, hogy hagyd ott édesanyádat a kevéske kis nyugdíjával egyedül.

Ha megtennéd boldog lennél? Nem hiszem. MInden pillanatban az édesanyádra gondolnál, és emésztene a lelkifurdalás, amiért otthagytad. Ez tönkretenné a kapcsolatodat a pároddal is.

A megoldást abban látom, hogy kivárjátok, amig valamelyik szülő meghal. Vagy pedig valamelyikőtök otthagyja az idős szülőjét egyedül.

Egyik se túl vidám lehetőség, de az biztos, hogy egy idős embert már nem lehet kiszakítani a maga megszokott világából. Ez az út nem járható.

Amig nincs MINDKETTÖTÖKNEK normális keresete, addig ne törjétek összeköltözésen a fejeteket.

A külföldröl ideköltözni akaró valaki nem olyan alap, amire lehetne épiteni.

Másrészt ha az illetö VELED tervezte volna a továbbiakat, akkor nem ott keresett volna munkát.

Nem derül ki, hogy milyen külföldröl van szó, mekkora a távolság. Ha csak még együttjárásnál tartotok - mert ugye eddig sem éltetek közelebb, tehát több nem igazán lehet, akkor jobb, ha inkább elfelejted ezt az ötletet.

1. Te és édesanyád miért nem dolgoztok? Ha mást nem, egy nyomorult takarítónői vagy eladói állást azért mindenkinek sikerül összeszedni, igyekezzetek jobban.

2. Addig ne gondolkozzatok gyerekvállaláson, amíg nem adottak hozzá a körülmények! Mert most korántsem azok. 1 fizetésre felelőtlenség gyereket vállalni, főleg úgy, hogy együtt sem éltek!

3. "És az min változtatna ha nekem lenne itt munkám meg neki is ott? Semmin..." Ha kiköltöznél, kapnád kint a munkanélküli segélyt, ha itthon előtte dolgoztál 1 évet. Legalábbis itt Németországban így van pl. Úgyhogy igenis sokat számítana. Azon felül, hogy a tapasztalatlan munkaerőt sehol nem szeretik, de ha van tapasztalatod, akkor egész normális munkahelyeket is kifoghatsz.

4. Abban igaza van a párodnak, hogy külföldön jobb lehetőségeitek lennének, valamint a jövőben a gyereketeknek is könnyebb élete lehetne. Édesanyádnak küldhetnél haza pénzt.

5. Azt még most el kellene döntened, hogy életed végéig anyukád lesz-e a fontosabb, vagy a párod. Mert ha az előbbi, akkor felejtsd el a családalapítást. Természetes, hogy az ember nem feledkezik meg a szüleiről, DE életük végéig a nyakukra nőni sem kell. Ha lenne kereseted, pénzügyileg támogathatnád, időnként meglátogathatnád, ez így a normális. Nem úgy, hogy ott kucorogtok ketten a segííílyből és nem akartok változtatni!