Ti eltitkolnátok a családotok előtt, hogy halálos betegek vagytok csupán azért, hogy megkíméljétek őket a fájdalomtól?

Családom előtt nem, meg a nagyon közeli ismerősök előtt sem akikbe meglehet bízni és nem fárasztanak azzal hogy jaj meghalsz úristen meg minden.

Mert sajnos sok olyan simerősöm van amikor megtudták hogy az egyik kollégánk rákos akkor már minden bajuk volt, már elkönyvelték a halálát meg minden, közbe az a rák daganat olyan picii apró valami volt hogy simán megtudták műteni és csak sugár kezelésre kellett járnia ahol körülötte a rossz sejteket megölték és gond nélkül élhet tovább, de szegényt minden nap zaklatták emiatt, ő inkább ebbe fáradt bele nem a sok orvoshoz járástól.

Persze ha biztos halálról van szó az más, de akkor sem kürtölném el a fél világnak, nagyon közeli ismerősök és családtagoknak elmondanám.

De az biztos ha rólam lenne szó akkor elmondanám a feleségemnek a kislányunknak még nem tudnám mert még csak éppen hogy elmúlt 1 éves, nem értené meg sajnos, de az biztos hogy akkor alaposan felkészülnék arra hogy ha nem lennék akkor nekik hogyan tovább, mert nekik az élet megy tovább, talán már nem lesz olyan fájdalmas a halálom és a bizonytalanság helyett maradna biztosabb dolog ha ez kiszámítható lenne.

Remélem hogy ilyet nem kell se nekem se másnak sem átélni, mert csak így belegondolva is rosszabb ez mintha hirtelen halálról lenne szó. Persze egyik sem jobb csak így belegondolva azért elég rideg ez.