Ronda én vs szép exfeleség (? )
30-as nő vagyok, egy nagy csalódáson túl. Lehet, hogy gyerekes, de elhatároztam, hogy nem is lesz többet senkim,inkább élek egyedül, de megelégedetten, mint újra kitéve magam az esetleges csalódásnak. (Erősen monogám, introvertált ember vagyok, nehezen engedek közel magamhoz valakit, ezért ha bántanak, az talán duplán fáj.) Jó sokat híztam, nagyon egyszerűen, kicsit sem nőiesen öltöztem, szóval nem is volt meg a "veszély" arra nézve, hogy egy férfi akarjon tőlem bármit is. Elszoktam az udvariasságtól is, ami ugye, még csinos nőként "kijárt", szóval amennyire csak lehetett, észrevétlen maradtam.
Két hónapja viszont egy fárasztó nap után vásárolva(leharcoltabb voltam, mint bármikor)megismertem a jelenlegi barátomat, aki akkor kedvesen, széles mosollyal engedett maga elé a sorban, később többször találkoztunk még,szóba elegyedtünk, összejöttünk.
Nagyon nehezen adtam be a derekam, sőt, még most is képlékeny a sztori. Nagyon kedves velem, nagyon jólelkű, de ijesztően jóképű. Elvált, egy 14 éves lánya van, akinek már bemutatott. A kislány abszolút nem szimpatizál velem, állítólag az exfeleség is ki van akadva, hogy András hogy lehet olyan igénytelen, hogy velem beéri. (Meg hogy hogy lehet vele egy sorba tenni engem.)
Őszintén megmondom, eleinte zavaró volt a férfi az életemben, utána jólesett a közelsége, most össze vagyok zavarodva, és hagynám a csodába az egészet. Nincs erőm ahhoz, hogy felvegyem a kesztyűt, tul.képp azt sem tudom, mit akarok. Nincs még szerelem, most még könnyű lenne lelépni.
Ha valaki volt kicsit is hasonló esetben, örülnék, ha megosztaná a tapasztalatait.
Bocs, ha zavaros, ha valami nem tiszta, kérdezz, minden hozzászólást előre is köszönök!
Elhidegültek, azért váltak el. Én nem kérdezgetem erről, de elmond ezt-azt magától is. Még az egyetemen jöttek össze. Hasonló körülmények, szakmai érdeklődés, anyagi háttér, egyidősek,most 42 évesek. Lányuk 14, az anyánál maradt, de gyakran van az apánál.
Na még az is egy jó sztori lesz, hogy ha komolyabbra fordul, a kislánnyal normális kapcsolatot kialakítani.
nade hölgyem, 30as létedre már eljuthattál volna oda, hogy ne a külsőségekkel törődj, még ha azok olyan szembetűnőek is :P
élvezd, h van egy férfi aki a kegyeidet keresi, akivel jól kijössz, és ad némi önbizalmat még ezekben a nehéz időkben is, amikor másból nem tudsz meríteni.
próbáld úgy értelmezni ezt, hogy őt a sors küldte, hogy megadja a kezdő lökést a pozitív változáshoz. hiszek abban, hogy nincsenek véletlenek, oka volt annak, hogy pont ugyanabban a sorban álltatok aznap este.
a kislánya tipikus kamasz. dacos, öntörvényű, kimondja amit gondol. ezt nézd el neki, te is voltál tini :)
az exfeleség meg sztem csak bosszankodik, és fúrja az oldalát a kíváncsiság, h vajon mi lehet benned olyan különleges ha a párod félre tudta tenni az eddigi ideáit, és egy kevésbé attraktív nőt választott imádata tárgyául :) ebben ne a negatívumot, hanem inkább az elismerést lásd, még ha nem is olyan köntösben érkezik.
ne vegyél fel semmilyen kesztyűt, nyár van és meleg, nem kell az! :P lubickolj a szeretetben, a figyelmességben, meríts jó kedvet és energiát a randik élményeiből, figyelj oda jobban magadra.
egyszer vagy fiatal, egyszer élsz, miért ne tehetnéd ezt boldogan, szabadon és szorongásoktól mentesen?
lehet nem sokat segít rajtad, mert én teljesen más típusú ember vagyok mint te, majdhogynem a teljes ellentéted, de nekem is vannak néha borús pillanataim. ilyenkor mindig arra gondolok, h mi a szösznek búslakodjak, miért legyek szúrós hangulatban, mikor csupán egy döntés kérdése, hogy tojok rá, és mosolygok az egészen.
vannak persze nagy szívások, nagy csalódások az életben, de ne pesszimistán állj hozzá. tanulj meg a jelenben élni, és megélni az érzelmeidet. ha bezárkózol, az se a személyiségfejlődésednek, se az önismeretednek nem tesz jót.
szeresd egy kicsit jobban önmagad, és higgy abban, hogy értékes vagy!
"nade hölgyem, 30as létedre már eljuthattál volna oda, hogy ne a külsőségekkel törődj, még ha azok olyan szembetűnőek is"
Már említettem, mi történt, mikor a haverjával találkoztunk. Akkor pedig épp úgy indultam el otthonról, hogy igenis, a külső nem minden, és fel a fejjel, és ő velem akar találkozni, és hajrá! Szerintem, ha láthatatlanul ott lettél volna, és látod a barátja arcára ráfagyott mosolyt, felnevettél volna. Amikor hazamentem, én is azt tettem: bőgés, utána meg minden átmenet nélkül nevettem, amíg már a hasam is megfájdult.
Vagy, ha séta közben bemegyünk valahová, mintha én ott se lennék, az eladó/pincér szemkontaktust, kommunikációt szinte csak vele folytat. Amikor Andris odafordul hozzám, hogy neked ez jó, mit szólsz hozzá, stb. az eladó/pincér nagyjából akkor vesz észre.
Ja, és még egy "vicces" sztori. Park, mi ülünk az egyik padon, két öreglány a másikon. Persze ők a maguk hallóképességéhez viszonyítottak minket, és a "suttogásukat" csak akkor nem hallottuk volna, ha mi teljes erőből ordítunk. Ők meg aztán szépen kitárgyalták, hogy van ilyen is ám, milyen jóképű férfi (cifrázták rendesen, nem csak így, egyszerűen)és hát én(...)
Nagyon cikinek éreztem, hogy ezt ő is végighallgatta.
Szóval felejteném én a külsőt, ha hagynák...
Persze, hogy zavar! De ezek a dolgok csak akkor éleződnek így ki, ha vele vagyok. Ha az utcán simán végigmegyek, senki nem szól be, vagy ilyesmi. Teszek ellene, írtam is, hogy fogytam már, nem is kimondottan miatta, hanem eü-i okokból is.
Félek attól is, ha majd a szexre kerül sor, mert már célozgatott...
Strandra is vitt volna már, de szerencsére közbejött a rossz idő, bár most megint melegszik az idő...
Ha átlagos fickó lenne, nem görcsölnék ennyit.
Szerintem nem baj ha kétségeid vannak, főleg ha ennyi bunkó családtagja, és barátja van a párodnak.. Én sem vagyok túl attraktív, ugyan hájas nem vagyok, de az arcom nem épp a legszebb, modell alkatom sincs, nem vagyok mindig olyan, aki tökéletesen néz ki.. Párom helyes :) Egy ideig engem is nagyon zavart, hogy a barátai mit szólhatnak, kaptam néha kétértelmű pillantást/halk megjegyzést.. Igyekszem odafigyelni a külsőmre, de CSAKIS azért, hogy a párom azt érezhesse: " Jajjj de csinos és szép a barátnőm" :) És ő ezt nekem mondogatja is.. napi szinten.. ha melegítőben vagyok otthon, ha kiöltözöm... bármikor, de mondja, és ez mindennél többet jelent :)
Ha gondolod írhatsz privátban!
21/L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!