Molesztáltak valaha? Ha igen, mit kezdtél ezzel az élménnyel?

Nagyon durva esetekről írtatok.. :( Így az én rövid történeteim nem hiszem hogy túl sokat jelentenének, de azért leírom őket...:

Igazából nem is fogtam fel sokáig, hogy mi is történt, mert gyerek voltam és akkoriban mindenkiben nagyon bíztam, főleghogy nem voltak idegenek a bizonyos személyek.

Az első esetnél kb. 8 éves lehettem. Anya elvitt a keresztszüleimhez, akiknek két fia van. A fiatalabbikat valahogy mindig sokkal jobban bírtam, így akkor is vele játszottam egy-két órát, de aztán átmentem a másikhoz is, mivel keresztanyám mindig mondta hogy vele is játsszak kicsit. Tehát átmentem az ő szobájába, és beszélgettünk tök jelentéktelen dolgokról (kb 15 éves srác + 8-9 éves lány nem igazán tud miről beszélni), aztán azt mondta fáradt, és lekapcsolta a villanyt. (Az ajtó alapból be volt zárva kulccsal, de szerintem azt csak reflexből tette.) Ráfeküdt az ágyára, és azt mondta hogy bújjak oda hozzá. Odamentem, melléfeküdtem, erre átölelt. Picit fura volt, mivelhogy sosem érintettük meg egymást vagy hasonló (míg a másik fiút többször is megöleltem vagy birkóztam vele játékból, meg hasonlók). Elkezdte simogatni az oldalamat, aztán lejjebb ment, és a fenekemen megállt a keze. Na az - hiába nem volt fogalmam semmi szexuális dologról - tényleg elég furcsa volt, ezért felpattantam az ágyból, mondtam neki hogy WC-re kell mennem ez jutott hirtelen eszembe), erre kiengedett, és inkább átmentem a másik fiúhoz játszani.

A következő esett picit durvább, bár ott ha úgy nézzük semmi sem történt tettlegesen. 11 éves lehettem szerintem. Szüleim válása után apám egy ideig naponta járt az egyik haverjához vacsorázni és.. hát, mondjuk ki, lerészegedni. Mindig vitt engem is, én pedig valamivel eljátszottam azt az egy-két órát. Egyik alkalommal a család fia (19 lehetett akkor) behívott a szobájába, azzal a címszóval, hogy megvan neki az Avatar, amit még tuti nem láttam, és hogy az mennyire jó. Apám még mondta is, hogy menjek csak nyugodtan filmezni vele. Bementem, és már furcsának tűnt, hogy bezárja az ajtót, ahogy belép utánam. Mondta hogy üljek le az ágyára. Kissé vonakodva, de leültem. Betette a filmet és lekapcsolta a villanyt, én pedig próbáltam a filmre koncentrálni, de nem tudtam, mivel éreztem, hogy folyamatosan engem néz. Körülbelül 10 perc múlva szóltam neki, hogy engedjen ki, mert ki szeretnék menni. Erre elkezdte mondani hogy miért, meg hogy maradjak vele filmet nézni, hagyjam békén apáékat, satöbbi.. De felálltam és odamentem az ajtóhoz, a kulcs viszont nem volt a zárban. Az a rész tökre kiesett hogy hogyan mentem ki onnan végül, de tuti, hogy valahogy rávettem hogy engedjen ki, és utána nem mozdultam el apám közeléből. Lehet hogy csak felfújom a dolgot, nem tudom.. de az az ajtóbezárás és hogy eltette a kulcsot, furcsa volt. Na meg hogy tényleg megállás nélkül bámult... nővérem szerint biztosan beteg a srác, egyébként látszik is a fején valamennyire.

A másik két eset pedig szintén amolyan "majdnem-eset" dolog, de azért mindkét alkalommal nem kicsit beparáztam.

Már vagy fél éve járok majdnem napi szinten futni, és persze többször is előfordult, hogy megbámultak, de azokat szinte észre sem veszem, megpróbálok nem törődni velük.

Egyszer megállt mellettem egy autó, aminek sötétített ablakai voltak. Éppen "pihentem", szóval nem futottam, csak nagy levegőket véve sétáltam. Megállt az autó, és letekerték az ablakot. Egy 20 évesnek kinéző srác rámvigyorgott az ablakból, miközben a másik oldalon kiszállt a kocsiból egy szintén kb. 20 éves gyerek, és megindult felém. Sikítani akartam, de egyrészt a kifáradtságtól másrészt a sokktól nem jött ki semmi hang a torkomon, viszont szerencsére időben kapcsoltam, és hiába voltam teljesen kifáradva, elkezdtem rohanni, és beugrottam a legközelebbi olyan ház kerítésén, ahol nem volt kutya. Ott vártam egy fél órát, majd egyenesen hazafutottam.

Másik eset talán nem tűnik ennyire durvának, de akkor azt hiszem jobban megijedtem:

Már este volt amikor futottam (ilyen ritkán van), így csak a házunktól fél utcányira lévő parkolóig mentem el, ahol kisebb köröket futottam. A parkoló pont úgy van, hogy két út nyílik belőle egymás mellett. Az egyiken ugye haza tudok menni, a másikon pedig a belvárosba. A hazafelé lévő út pont úgy van, hogy a sarkán van egy nagy betonfal, amitől nem lehet látni az utca nagy részét, így néha meg is szoktam ijedni, amikor ott hirtelen felbukkannak emberek, és majdnem összeütközünk.

Futás közben mindig megfigyelem kik sétálnak el a parkoló mellett a város felé, és magamban megállapítom hogy ki tűnik esetleg veszélyesnek.

(bocsánat véletlen küldtem el)

Egy idős néni, és egy körülbelül 50 évesnek kinéző, őszhajú férfi kanyarodott be a város felé, én pedig futottam tovább, mert egyáltalán nem tűntek olyanoknak, akiktől félni kéne. Direkt nagy kört futottam, és mire majdnem visszaértem a két utca közti sarokig, észrevettem hogy a néni mellett már nincs ott a bácsi. (Aki mellesleg megbámult amikor elsétáltak a nénivel sarkon, de teljesen jelentéktelennek tűnt a dolog) Futottam tovább,a nénit nézve, amikor hirtelen észrevettem a szemem sarkából, hogy a sarki kőfal mellett megmozdul valami piros. Még mielőtt odanéztem volna felrémlett hogy a bácsin piros póló volt, úgyhogy még mielőtt túl közel mehettem volna hozzá (így is maximum 4 méter lehetett köztünk), gyorsan elsprinteltem a néni irányába. A pasi megindult felém gyors lépésekkel, és közben azt ismételgette hogy "állj meg!"...

Amikor elég messze voltam már tőle (kb 50 méterre), visszanéztem, és még mindig emlékszem milyen beteg feje volt... pedig először egy átlagos, kicsit idősebb bácsinak tűnt.

Hirtelen ingerültségemben felmutattam neki mindkét kezemmel a középsőujjamat, mire gyorsabban kezdett felémjönni, és odakiabált nekem valami olyat, hogy "állj meg te ringyó". o.O

Visszafelé ugye nem mehettem haza, mert onnan jött, de igyekeztem úgy körbefutni, hogy ne jöhessen rá merre lakom, és le is hagytam legalább egy utcányira. Meg hát gondolom nem is követett végig. De nagyon durva volt, utána - nem is tudom miért - de két órán keresztül sírtam a szobámban.

15/L