Ez molesztálásnak számít? (többi lent)
Most 21 éves lány vagyok és egy pár napja bevillant néhány "kép", emlék, amik persze ezelőtt is néha beugrottak, de sohasem foglalkoztam vele. Az egyik, hogy mikor kislány voltam kb. 9-10 éves az utcabeli fiúk (velem egykorúak) lefogták a kezemet, levették nadrágomat és a bugyimat. Ezenkívül nem történt semmi, de ez a kép mai napig felvillan előttem. A másik dolog pedig az unokatestvéremhez köthető. Szintén kislány voltam még, nem igazán emlékszem hány éves, de... A lényeg, hogy annyira emlékszem, hogy egyszer a szobájában voltunk és kérte, hogy öltözzek le, de csak alulról és mintha még az egyik haverja is ott lett volna. Nem történt semmi, de így visszagondolva nagyon kellemetlen volt. Illetve, amiről tudom, hogy megtörtént, többször is, hogy az uncsitesóm odanyomott a falhoz, néha az ágyon, és az egész testét nekem nyomta és hát... szóval elkezdte magát hozzám dörzsölni ott lent egész addig amíg tudjátok el nem ment (gondolom én). Ez, mint írtam többször is előfordult, azt még hozzátenném, hogy mindig volt rajtunk ruha, soha nem voltam meztelen ezeknél az eseteknél, viszont még annyi rémlik, hogy mikor már nagyon élvezte a dolgot, akkor annyira erősen dörzsölte magát hozzám, hogy már fájt.
A sok-sok év alatt ezeket a dolgokat annyira elnyomtam magamban, hogy szinte nem is emlékszem pontosan rájuk, csupán ennyire, amit itt is leírtam. Jelen pillanatban pedig pszichológushoz járok erős szorongás miatt, illetve buszon történő utazáskor pánikrohamok törnek rám. Egy ideig azt gondoltam, hogy a szorongásom fő problémája az, hogy talán leszbikus vagyok, de ezt a dokival megbeszéltük és egyre biztosabb, hogy nem vagyok az, csupán össze vagyok zavarodva. Most viszont bevillantak újra ezek a régi emlékek és azon gondolkodom, hogy a fő probléma talán ez, hogy kislány koromban mik történtek velem. Erről eddig a pszichológusnak nem beszéltem, mert komolyan mondom, nem jutott eszembe és ami a legrosszabb, hogy nem is érzek semmit ezzel kapcsolatban.
Kérdésem tehát, hogy ezek a dolgok molesztálásnak számítanak (én úgy gondolom igen)? És még annyi, hogy létezhet az, hogy annyira elnyomtam magamban ezt az egészet, hogy ma már semmit nem érzek ezzel kapcsolatban? Gondolom kellene éreznem valami (szégyent persze érzek, főleg ha elmondom a dokinak)...
Kedves 21 éves lány!
amiket le írtál igen azok molesztálásnak számítanak.
Semmit nem érzel ezzel kapcsolatban? Akkor a szégyenérzet mitől is van? Hogy is van ez?
Mit is szégyelsz? Mi volt a megtörtént eseményekben a legrosszabb? Ezen gondolkozz kicsit.
Beszélj a pszichológusoddal minden kép arról,hogy ezek a dolgok neked bevillannak,mert ez a "bevillanás" a Posztraumás stressz zavar jelei amit kezelni kell. Nyugi dilibogyók nélkül. Hidd el ha beszélsz róla több is eszedbe fog jutni és megjelennek azok az érzéseid is amit elnyomtál,soha nem az eseményt nyomjuk el hanem a hozzáfűződő érzéseinket.Pár beszélgetés után tudni fogod,"ami történt nem a te hibád,nincs miért szégyelned magad" Inkább annak van szégyelni valója aki ezt tette.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!