Lehetséges, hogy ennyire hozzáöregedjünk a párunkhoz? Kívül-belül egyaránt? Meg csak az számít ami neki jó, elfogadott? Lehet ezen még változtatni?

A párod mivel onnan a faluól jött, neki ez teljesen természetes, ami veled történik, illetve ahogyan te viselkedsz. Asszonynak a gyerek mellett és a konyhában a helye - faluban ezt még többször szokták mondani, és komolyan is gondolják.

Mi az, hogy hallgathatnál utána, ha a barátaiddal találkozol? Nem kell senkitől engedélyt kérni, megszervezed, elintézed az itthoni dolgaidat, aztán elmész. Felnőtt nő vagy, és nem az anyád ott senki, hogy megmondja mit csinálj.

Sajnos, de lehetséges. Falun főleg.

Egy idő után én is azt éreztem, amit most Te. Jött nálam egy betegség, ami kinyitotta a szemem. Ilyen életet akarok? Nem! Falunkból szerveznek más városba színházlátogatást. Első lépésként közöltem a családdal, megyek. Férjem nélkül?...óborzalom, nem tisztességes. Színház jó volt, feldobódtam, nem morogtam itthon egy hétig. Férjem azóta küld is, ő nem egy menős fajta..család? Rokonság? Nem érdekel. Mindenkinek egy élete van. Járok baráti körbe,megyek kirándulni, és már senki nem szól semmit. Csak Te tudsz kitörni, nem olyan magasak azok a falak, hidd el nekem! Bátorság!

Mint falun élő, időnként kapálgató, két gyerekes "menyecske" írok neked.

Az igénytelenségedről nem a párod tehet!

A te hajad, a te ruhád, neked kell vele foglalkozni!

Ahogy a barátaiddal is.

Beszéld meg a pároddal, hogy egyszer-egyszer jó lenne egy csajos program, pl. elmentek plázázni, tornázni, és ő(k) addig figyeljenek a gyerekre. Ennyi belefér, elvégre nem csak a te gyereked, hanem a tiétek. Van családja is, nem csak anyja.

Ne sopánkodj, hogy nem jártok sehová, hanem mondd meg, hogy menjetek el hétvégén. Lehet várost nézni, kirándulni, állatkertbe menni, strandra, kirándulni, rokont látogatni, stb, elvégre itt a nyár! Csak a pénztárca és a szabadidő szabhat határt!

A férjed nem tud gondolatot olvasni, úgyhogy kár magadban duzzogni. Elvégre te nem duzzogni akarsz, hanem kimozdulni. Keress programot, és mondd meg, hogy menjetek el, mert nagyon szeretnél. Kicsit kettesben lenni, "randevúzni", vagy megmutatni a gyereknek a nagyvilágot, hadd mozduljon ki otthonról.

Erre szerintem nem fog nemet mondani.

Sógornőkkel, anyóssal és a mostohatesóval is meg lehet beszélni, hogy egy-egy fél napra vállalják a kicsit, cserébe pl. te is vállalod az ő gyerekeiket, vagy más módon segítesz. Mondjuk anyós helyett lemosod az ablakot, ha neki ez már nehézkes.

Tessék kinyitni a szádat, és elmondani, mi bajod van, mert a gondolatolvasás képessége igen csak kevés embernek adatott meg!

Munkát pedig ne helyben keress, hanem a közelben.

Ahogy írtam, szintén falunk lakunk, és nem értem a panaszkodást. Úgy írsz erről, mintha egy rohadt nagy sorompó lenne a falu határában, és visszazavarnának fegyveres őrök, hogy márpedig onnan ki nem teszed többé a lábad!

Ez egy pi.tsányi kis ország (bármennyire is a hazánk), szóval nincs akkora távolság, amit ne lehetne legyűrni egy-két óra alatt. Teszem azt a pestiek úgy járnak le hétvégén a Balatonra, hogy reggel gondolnak egyet, szép az idő, van rá pénz, és huss, kilencre már a vízben áznak. Te meg úgy veszed a vidéki életet, mintha a szomszéd városba se lehetne bejutni, mert fizikai képtelenség.

Pletykálás helyett meg legközelebb próbálj ismerkedni!

Akár a játszótéren, vagy a gyerek barátain keresztül a szülőkkel, boltban, úton-útfélen, és még a végén találhatsz barátokat is. Pont olyan emberek élnek ott is, mint a városban, feltéve, ha veszed a fáradságot, hogy megismerd őket.

Valóban nem kell begyepesedned, de ha mégis úgy érzed, legalább ne másban keresd a hibát!

Elvégre nem ők változtak meg, hanem te!

Menj a barátaiddal valahová!

Aztán hallgatsz otthon érte, másodszorra rövidebb lesz a hegyi beszéd, harmadszorra megszokják. Ennyi. Felnőtt ember vagy, senki nem szabhatja meg, mikor kivel és hová mehetsz.

Arról nem írtál, hogy ők miért nem látogatnak meg téged? Miért nem bográcsoztok egyet, miért nem ismerkednek meg a férjeddel, stb.

Nálunk ennyi év házasság után minden barát "közös" lett, összejártunk velük, ismeri a férjem minden régi barátom. Nem is szól egy hangot se, ha én megyek velük, vagy ők jönnek hozzánk. Legtöbbször együtt megyünk amúgy is, tehát ebből sincs gond.

Ti is ki tudnátok mozdulni együtt, de úgy értelmezem, erre se sok példa van.

Annyira nem nagy köztetek a korkülönbség, hogy mindent erre tudj fogni!!

4.-ik válaszoló nagyon jól megfogalmazta, szintén falun lakunk, és van kiút, nincs határ. Rajtad múlik. Most menj a strandra, mozdulj ki, mert egy savanyú öregasszony leszel, akinek elkerülik a társaságát, mert mindíg elégedetlen.

Menj fodrászhoz, falun is van. Legyél igényes magaddal, környezeteddel. Állj a sarkadra, és döntsd le a korlátokat, amit magad építettél magad körül.

30 éves vagyok, 4 gyerekkel. Most otthon vagyok az ikrekkel, ennyiből átérzem a helyzetednek ezt a részét.

De a többit elképzelni sem tudom, ne haragudj. Mi az, hogy strandra ne menj? Eddig azt hittem, anyósomnak vannak rigolyái, de ezentúl máshogy nézek rájuk.

Mi történt a külsőddel? Nem hiszem, hogy egy fodrász, egy kozmetikus, ne férne bele. A ruháid? Angolban is nagyon szépeket kapsz.

Az a baj, hogy beletunyultál ebbe az állapotba, és csak nyavalyogsz, hogy mit tegyél, de tenni nem mersz.

De valahogy el kellett jutni ide, nem igaz? Az elején rontottad el. Amikor hagytad, hogy beleszóljanak. Most meg már teljesen jogosnak érzik. Nekem anyós bármikor vigyáz a gyerekere, teljesen mindegy, hogy a barátnőimmel találkozom (szigorúan férj nélkül), vagy épp discóba megyünk a férjemmel.

Munka? Kerestél egyáltalán? A leírásodból úgy jön le, hogy a VÁROS az valami csoda, és oda nem lehet csak úgy bemenni. Ez teljesen falusias gondolkodás, ne haragudj, de a falun is csak az öreg nénikék gondolják így, akik életben nem jutottak a falu határánál tovább. Tényleg gáz lett a gondolkodásod.

Mit tegyél?

1. fodrász

2. pár ruha, ami tetszik.

Ha a külsőd tetszik, jobban érzed magad.

Aztán bemész abba a nagy VÁROSBA, és megkeresed a munkaügyi központot. Regisztrálsz, és megmondod, hogy ha valami tanfolyam indul, akkor jelentkezel rá.

Emellett meg veszel újságot, meg ott is kereshetsz munkát. Anyós beszólásaira visszaszólni, nem bunkón, de szálljon már le rólad.

Jó válaszokat kapsz. Te hiszed belülről, hogy ennek így kell lennie, ergó változni is csak úgy fog, te változtatsz belül.

Viszont ne mások ellen(ében) tedd, hanem magadért. Egész más úgy a dolog.

Tudom milyen az ilyen férj... Tapasztalatból. Ha most nem enged, később se fog.

Próbáld vele megbeszélni, de ha nem engedi, hogy NŐNEK és ne robotnak érezd magad otthon, akkor kezdj el gondolkodni a különválástól mert csak rosszabb lesz, főleg több gyerekkel.