Hogyan gyógyíthanám ki magam az eszelős féltékenységemből?

4 éve vagyok együtt a párommal, nagyon szeretem őt. Sok nehézségen vagyunk túl, ami még jobban összeköt bennünket. Mindketten nagyon nehéz dolgokat is bevállaltunk a másikért. Én váltam, ő pedig költözött és munkahelyet és vallást is váltott a kedvemért. Nem tudnánk egymás nélkül élni, ezt mindketten tudjuk. Éjjelente egymás karjaiban alszunk és naponta többször is elmonja nekem, mennyire hálás a sorsnak, hogy engem megtalált. Apjaként neveli és szereti az én előző házasságomból született gyermekeimet és a közös babánk is már útban van. Az egész életét nekem áldozza, naphosszat ölel és csókol. Azonban ennek ellenére én nem vagyok képes felhőtlenül boldognak lenni mellette. őrült féltékenység kínoz. A kapcsolatunk elején volt néhány egyéjszakás kapcsolata amiket utólag elmondott nekem. (Arra hivatkozott, hogy nem akart egy férjezett nővel tervezni, eleinte csak kalandnak számítottam neki, csak idővel belémszeretett) Mikor ezeket a dolgokat megtudtam, belebetegedtem és elzavartam őt az életemből, de néhány hónap után visszakönyörögte magát. Nagyon szerelmes voltam , vagyok és azt hittem, meg tudok neki bocsájtani. De hiába, nagyon gyakran nyomasztanakl ezek az érzések engem. Sajnos az érzelmeim nagyban befolyásolják a cselekedeteim, őt is gyötröm a kínjaimmal. Legalább hetente kiborulok, veszekszem vele a megváltoztathatalanon. Ő csitítgat, babusgat, azt állítja, az egészet megbánta és szivesen megváltoztatná a múltat ha lehetne. Tudodm, hogy nagyon szeret engem, mert ez amit művelek vele, ezek a cirkuszok, már nekem szinte elviselhetetlenek. Már az is megesett, hogy fizikailag rátámadtam, őrületemben foggal körömmel zavartam el magamtól. Ujabban még roszabb a helyzet, most már nemcsak a valamikori hűtlenságe zavar, hanem egyre többször hánytorgatom fel neki az összes nőkapcsolatát. Hisztizek, sírok, követelem, hogy mondjon el mindent a múltjáról, aztán ha valamit elmond, akkor az nekem rettent fáj, mégjobban megőrülök tőle. nem tudok uralkodni magamon. Állandóan az jár az eszemben, hogy ez a drága kincs, ez az én drága férjem, akit egész nap csak a karomba zárnék és csak a szemeibe belevesznék, hogyan ölelhetett és csókolhatott másokat, akik nem én voltam. Fantáziálok, elképzelem amint a meztelen teste egy másik nőhöz simul, azt ahogy becézgeti, kielégíti és én mentem bekattanok. Nagyon nehéz ez neki is, szenved melettem, de nem adja fel, hogy ne próbáljon meg elbékíteni. Kérlel, hogy ne csináljam ezt tovább, én megigérem mindig hogy megpróbálok csak ezentúl előre nézni és nem hátra, de csak egy-két napig sikerül. Nem tudom mért vagyok ilyen, régebben egy teljesen normális nő voltam, semelyik előbbi kapcsolatomra nem volt jellemző a féltékenység. Ne gondoljátok, hogy éretlen bakfis vagyok, hamarosan betöltöm a 40-ik évemet. Nem tudom mit tegyek, hogyan gyógyítsam magam ebből ki. Ő végtelenül türelmes velem, de tudom, ez nem fog semmi jóra vezetni. Van javaslatotok? Megküzdött már bárki is sikeresen egy hasonló problémával?