Férjhez megyek én még valaha? Lesz nekem valamikor normális kapcsolatom?
Fiatal egyedülálló anya vagyok, és úgy érzem, soha az életben nem megyek férjhez, sőt, még pasim sem lesz soha. A fiam születése óta összesen 3 (elég béna) kapcsolatom volt, mondjuk a második még kapcsolatnak sem nevezhető, inkább csak randizgatás volt. Mindhárom esetben én vetettem véget a dolognak, mert valahogy képtelen voltam beleszeretni az adott pasiba, pedig mindhárom rajongott értem, bármit megtettek volna a kedvemért, de nekem valahogy mégsem ment. Az elején minden szép és jó volt, csak aztán nálam elmúlt a lángolás (elég hamar) és nem maradt a helyén semmi.
Nem akarok közönségesnek tűnni, de már egy éve nem szexeltem, ez is az őrületbe kerget. Tavaly télen volt utoljára kapcsolatom, az is olyan fura volt, mert a pasi imádott meg minden, de egyáltalán nem akart velem lefeküdni. Nem kérdeztem rá, nem vagyok hozzászokva, hogy ezt nekem kelljen erőltetni.
Aztán amikor már huzamosabb ideje egyedül voltam, akkor rájöttem, hogy nem is találkozom olyan pasival, akivel én magamat el tudnám képzelni. Próbálok ismerkedni, de nem történik semmi. Mondom, nem is találkozom olyannal, akivel bármit el is tudnék képzelni, meg általában eleve nem is találkozom ismerkedős kedvű pasikkal. Bennem van a hiba??
Sajnos a fiam apjával olyan elképesztően rossz volt a kapcsolatom, hogy úgy érzem, ez mérgezi meg a jövőmet, és ez miatt nem leszek képes többet mással lenni, mert egyszerűen elvette az alkalmazkodóképességemet az, hogy őhozzá meg hiába próbáltam alkalmazkodni, ő minimálisan sem volt képes ezt viszonozni.
Nem tudom, hogy írhatnám le ezt rendesen, de már úgy vagyok az egésszel, hogy nem kell nekem valami tökéletes, adonisz hapsi, csak egy picikét legalább nézzen ki jól, legyen kedves, humoros és megértő, elsősorban társ, de elképzelésem nincs, hogy nekem mikor és hogyan lesz lehetőségem ilyen embert megismerni. Barátnőim már tanácsolták, hogy hirdessek, de én erre nem vagyok képes, azt már nagyon elkeseredett kapálózásnak érezném.
MIT TEGYEK???
válasza:"Más helyeken meg egyáltalán nincs olyan szituáció, hogy ismerkedni lehetne, szóval nem is értem, hogy mások hogyan jöhettek össze a párjukkal."
Pedig látod, másoknak sikerül, és valószínűleg azért, mert képesek arra, amire te nem: kompromisszumokra. Te magad írtad, hogy ha nem felel meg mindenben az elvárásaidnak, akkor azonnal szakítasz az illetővel... Olyan ember viszont, aki mindenben tökéletesen olyan, amilyet elképzeltél, egyszerűen nincs. Éppen ez a lényege a dolognak: hogy két ember mennyire tud összecsiszolódni, és ez nem megy két hét alatt. Te viszont - ahogy észrevettem-, már az első problémánál dobbantasz.
Lehet ezt az előző hosszabb kapcsolatodra fogni, de én úgy gondolom, hogy te ezt kifogásként hozod fel, hogy ezzel takarózz.
Pl. mi lenne, ha nem akarnál görcsösen kapcsolatot? Ha azért mennél szórakozni, hogy jól érezd magad, és ne azért, hogy megfelelőnek tűnő partnert keress?
válasza:Én képes vagyok a kompromisszumokra, legalább is mostmár biztosan, de azért vannak dolgok, amiket nem tudok és nem is akarok tolerálni. De azért akkor most leírom, hogy az előző hárommal mi volt a gond, hogy ne higgyétek, hogy én annyira kiállhatatlan lennék. Az egyik egy nagyon kedves, megértő, jófej pasi volt, pusztán annyi volt vele a gondom, hogy 35 évesen még mindig ott tartott, hogy ha a munkahelyén szóvátették, hogy nem kéne minden nap félórákat késni, akkor ő fogta magát és otthagyott csapot papot. Merthogy állandóan elkésett. Engem nem zavart, hogy nem pontos, ezen én túltettem magam, engem az zavart, hogy 3 hónap alatt 4 munkahelye volt, és elmondása szerint nála ez bevett gyakorlat. Az ilyen ember szerintem megbízhatatlan. Meg hogy az ő baráti körében kb épp olyan számban voltak nők, mint férfiak. Ez engem nem zavart. Ő viszont elvárta volna kb az első perctől, hogy szakítsam meg a kapcsolatot minden fiú barátommal.
A másikkal az volt a bajom, hogy kb kétnaponta felhívott azzal, hogy neki mennyire hiányzik a volt barátnője, és hogy az én feladatom lesz, hogy elfelejtessem vele. Egy ilyen fickótól szerintem mindenki menekülne.
A harmadik meg... na az egész úgy volt, hogy mi már jártunk egyszer, még régen, és már akkor sem volt értelme,akkor is már inkább csak olyanok voltunk, mint két haver, nem lett a dologból szerelem. És az ő ötlete volt, hogy próbáljuk meg mégegyszer. Én belementem, egy darabig úgy is tűnt, hogy jó lesz, mert már inkább ő is úgy bánt velem, mint egy nővel és nem mint haverral, de pár hét után megint az volt, hogy a legromantikusabb gesztusa egy barátságos hátbaveregetés volt. Ha elmentünk buliba (pl szilveszterkor), akkor úgy viselkedett, mintha tényleg járnánk, de ahogy nem látta senki, már ismét csak haverok voltunk. Nyilván máshogy viselkedik mindenki társaságban, és máshogy kettesben, de itt olyan éles különbség volt, hogy azt le se lehet írni. Amúgy ő volt az, aki nem akart velem lefeküdni. Na ná, hát hiszen az ember nem fekszik le a haverjával. Amikor megkértem, hogy próbáljon velem kicsit máshogy viselkedni, akkor a romantika abban merült ki, hogy 2-3 naponta este feljött egy sörrel, akciófilmet néztünk (ami engem kicsit se érdekelt, de az nem számított), aztán elment haza, pedig mindannyiszor felajánlottam, hogy aludjon ott, de még a gondolattól is megrémült.
Na most akkor érdekelne, de tényleg érdekelne, hogy mit csináltam rosszul? Az elsővel az volt a baj, hogy ez a felfogása számomra lehetetlenné tette a későbbi komoly kapcsolatot, a másik kettővel meg még a normális kapcsolat sem tudott kialakulni. Aztán egy éve meg már semmi, nem arról van szó, hogy esélyt sem adok senkinek, hanem mint már írtam, nem is akadok össze független, korban hozzám illő férfival. Én már ennyivel is beérném, de hát nincs!
válasza:Semmit nem csináltál rosszul. Egyetlen dolog hiányzott szerintem az eddigi kapcsolatidból: a szerelem.
Pontosabban nem az igazi társadat találtad meg egyik pasiban sem, hanem csak kerested, próbálkoztál.
Összecsiszolódni, elfogadni és tolerálni egymás dolgait valóban kell egy párkapcsolatban. Ez azonban csak akkor tud működni, ha valóban ő a párod. Akkor nem jelent terhet, nem szúr szemet a másik "más"-sága. Ha azonban erőből próbálsz társat találni, akkor egy idegent kerülgetsz csak a lakásban és próbálod (sikertelenűl) elviselni a "hibáit". Csak azt tudom javasolni, hogy legyél türelmes. Ne akard megtalálni görcsösen a szerelmet, az majd magától fog jönni. Ha addig létesítesz kapcsolatot, azt fogd fel kalandnak, ne várj tőle túl sokat. Akkor kevésbé fogsz csalódni. Amikor Ő beköszönt az életedbe, azt tudni fogod azonnal.
válasza:ez csak 3 pasi a sok ezer közül :)
ha nem azzal a céllal ismerkedsz, hogy most feltétlenül a párodat keresed,hanem csak lazán ismerkedsz, akkor nem lesz görcs. és hidd el, hogy akkor sokkal vonzóbb leszel.
én a páromat a neten ismertem meg. megbeszéltük, hogy egyikünk sem akar semmi komoly kapcsolatot csak úgy lazán, kötetlenül. aztán ez megváltozott. most már 6 éve együtt vagyunk :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!