Hiperérzékeny az anyám és ez megnehezíti a mindennapjainkat?

Egyedül nevelt, apám alkoholista volt, ezért az egész család úgy van beállítva, hogy én soha nem tudom meghálálni, amit anyám értem tett. Ez helytelen, szerintem. Nekem is van gyerekem, soha nemjútna eszembe kikékrni magamnak, mert én miket megtettem! Ettől függetlenül megértem az álláspontjukat, csak én nem vallom ezt. Anya még dolgozik, gyerekekkel foglalkozik, ami szellemileg megterhelő, tudom, de nem jogosítja fel, hogy érzelmi zsarolásokat csináljon,persze ezek általa nem felismert dolgok. Nehezen viseli ha elmondomén valamit másként szeretnék, vagy a férjemmel ezt ne így gondoljuk. Egyutt élünk, nagy családi házban, nem akartam itt hagyni egyedül, gondolom ez a családi "soha nem tudod megköszönni" eredménye. Nem szólbele az életünkbe, nem irányitja, de vannak dolgok, amikkel manipulálni próbál. Pl. nincs jogosítványa és kerékpárra sem ül,mert nem akar, nem mert nem tudna,emiatt én viszem- hozom autóval, persze nekem is vanéletemés közbe jöhet valami, ilyenkor ha megemlítem, hogy milyen jó lenne ha ő is vezetne, oda menne ahova akar és könnyebb lenne, hiszen ez neki sem túl jó így...erre ő, duzzogva, hogy majd ő megoldja magát, soha többé nem kéri a segítségem! Szerintem ez túlzás, szép nyugodtan elmagyarázom, akkor napokig sajnáltatja magát! Szívesen elviszem, de néha van fontosabb is, pl. gyereket orvoshoz vinni. Nem érti meg.

Imád mosni... berakni, kiszedni...és mindig össze- vissza mos mindent,amit nem is kell, amit meg kellene az kimarad, ha megemlítem neki, akkor hálátlan vagyok és ő már semmit nem csinál jól. Közösen fizetjünk a számlát, a mosószert én veszem, a vizet ismét én, akkor hadd legyünk rendeszeresek, de nemlehet,mert én vagyok a sárkány, aki azt mondom ezt kell még kimosni, azt meg szedd ki, mert a gyerek téli dzsekije már tiszta, csak nem tettem el,mert belül meg kell varrjam. Ebből is én jövök ki szarul, mertő már semmit nem csinál jól és én mindig igyekszem ezt a tudomására hozni.

Hogyan kezeljem?

Próbálok vele sokat lenni, gyesen vagyok, ő 6 órát dolgozik, azután együtt vagyunk,míg hazajön a férjem és vacsorázunk, aztán ismét együtt, vagy elmegyünk csak mi a család sétálni vagy biciklizni, akkor azért siránkozik, hogy csak beszóltam, hogy elmegyünk, de a gyereket nem látta, miért nem vittem be, mikor egésznap vele van...az apja alig látja...szóval nagyon nehéz. A mosogatása borzalom, nem vesz fel szemüveget, mindent megnagyol, soha nem kérem, hogy csinálja meg helyettem, de ha lát 2 tányért majd ő elmossa és én majd újra kell mossam. Ha elmondtam, hogy vegyen szemüveget, megsértődött, egy hétig nem beszélt velem ésduzzogot mint egy kétéves.

Lassan a családom lelkét nem tudom ápolni, mert nekimindig van valami baja. Nagyon szeretemés tisztelem, segítek neki bármiben, de ez egy picit sok nekem. Próbáltam összekészíteni a mosást, ő még dobott hozzá ezt azt, ami tiszta volt, és már olyan dolog amitkikellett volna mosni, nem fért bele, de nem is ez a baj, hanem hogy nem érti meg, hogy lehet ezt máshogy is csinálni.

Amúgy külön konyhánk van, ő ellátja magát, de kaját többnyire én adok neki, én úgyis főzök. Nem tudok rá haragudni, de szerintem ezt valamilyen formában kordában kell tartsam,mert lassan elborul az agyam.