Mennyire fontos a gyerekek életében az általános iskolás tanító néni, esetleg korábban az óvónéni? Kinek milyen rossz/jó tapasztalatai vannak? Tényleg egy életen át emlékszünk rá?

tökéletesen emlékszem rá

az óvónő egy szemét, gonosz, undorító nő volt, aki abban lelte élvezetét, hogy szívatta a gyerekeket (persze csak annyira, hogy azt ne lehessen a fejére olvasni), vagy megszégyenített, és a szülőknek beolvasott

pl: egyszer vmi nemzeti ünnep volt, és ki volt mondva, hogy fehér felsőt adjanak ránk a szülők

kaptam keresztanyámtól Németországból nagyon jó minőségű fehér garbót(nekünk alig volt pénzünk jobb cuccokra), tényleg tök jól nézett ki, és amikor bementem, leültette körbe a gyerekeket, engem meg kiültetett jó messzire, és többször elmondta, hogy szégyellhetném magamat, amiért sz@rok az egészre(3 éves voltam, azt se tudtam mi van), és nézem meg az XY-t akinek milyen szép fehér inge van (az egy olcsó kínai semmilyen ing volt, semmivel se volt jobb, mint az enyém)

persze az egész csoport engem nézett, meg sugdolóztak, és láttam a vén szemétládán, hogy nagyon élvezi.. ezek után délután anyámnak is nekitámadt, hogy milyen pofátlan, hogy ilyet mert rám adni (talán ez a része még jobban bántott)

másik eset, hogy nem engedett ki wc-re délutáni alvás alatt, mert szerinte egy 4 éves gyereknek ki kell bírni ebéd után 3 órát, ha meg bepisáltam, kirakta az óvoda közepére az ágyamat, és egyszer a fülem hallatára (!) megkért pár másik gyereket, hogy menjenek oda és nézzék meg, ők meg birka módjára körbeállták és nézték és lesajnálóan néztek

na ezek azért megmaradtak, és nem is szívesen gondolok vissza az ovira, de most már nem érdekel, és a vén kanári is megkapta méltó büntetését

két oviba is jártam. az egyik fővárosi, a másik vidéki. előbbiben volt egy gonosz vén banya, aki elég durván nyúlt a gyerekekhez, de voltak kedves fiatal óvónénik is, akikre emlékszem.

a vidéki maga volt a paradicsom. mivel a nagyszüleim eléggé tiszteletben álló, kedves emberek voltak, így velem is nagyon jófejek voltak az óvónők, szép emlékeim vannak onnan.

suliba Bp-en jártam. elsőben és másodikban egy nagyon aranyos idős néni tanított, olyan igazi tyúkanyó, szerettük mindannyian.

3-4.ben kaptunk egy fősuliról akkor szabadult cigány luvnyát, aki konkrétan megpofozott egyszer, mert nem tetszett neki az egyik feleletem. eleven gyerek voltam, de azért ezt mindenki túlzásnak tartotta. anyám el is hozott onnan. ha még egyszer az életben találkozom azzal a nővel, tuti, h lekeverek neki egyet. ugyanebben az időszakban szerencsére azért a többi tanár nagyon jó volt. a matektanárnéni egy édes idősebb hölgy volt, aki imádott engem, annak ellenére, h nem voltam túl erős a tantárgyból. :)

sokat számít. nagyon megnézem, h hova íratom a gyerekemet majd suliba. ha úgy érzem, h inkompetens kezek közé kerül, lépni fogok.

Számomra az általános iskolás tanárnők voltak azok, akik igen nagy hatással voltak az életemre. Nagyon szeretem, tisztelem, és becsülöm őket a mai napig. Valamelyikkel még most is tartom a kapcsolatot, és sokat beszélgetünk!

Szóval a válaszom igen! :)

18/L

csatlakoznék az előttem szólókhoz, szerintem is fontosak ezek a személyek a gyerek életében.

nekem az óvónénikkel nem volt gondom, az általános iskolai tanárokkal annál inkább...

elsősként alsóban kötelező volt a napközi. nem szerettem, mert a tanárnő csak azoknak nézte meg rendesen a házi feladatát akiknek a szülei tehetősebbek voltak. ha olyan gyerek vitte neki oda a leckéjét akit nem bírt és hiba is volt benne, annak leordította a fejét.

másodikban elértem azt, hogy nem kellett napközisnek lennem, mert így nem volt semmi értelme.

az alsós osztályfőnököm egy akkor középkorú néni volt, akit nagyon szerettem, ő volt az első és az utolsó osztályfőnök akivel kijöttem, az utána lévőkkel kivétel nélkül mindig hadilábon álltam. ebből sok gondom volt pl:. felsőben egy 30as férfi lett az osztályfőnököm, matek, fizika, testnevelés szakos volt. volt olyan nap a héten, hogy egyhuzamban 4órán volt vele és ha első órán rád szállt valami miatt (mondjuk nem jól oldottad meg az által feladott matek példát) akkor egész nap te voltál a célkeresztben. mivel a matek sosem volt erősségem, így gyakran kaptam tőle az áldást, és ezt azzal magyarázta, hogy ő szerinte én jobb matekos lehetnék...hála neki, gyomoridegem volt, akárhányszor vele volt matekóránk. attól rettegtem, hogy fel ne szólítson, vagy ha felszólít, tudjam a megoldást....

azóta is sz@r vagyok ebből a tantárgyból, sosem érdekelt annál jobban, hogy a minimumot elérjem. hála az égnek, most már nem is kell ezzel foglalkoznom, de az a sok rossz azzal az emberrel kapcsolatban beleivódtak a fejembe és sosem fogom elfelejteni.

a többi osztályfőnököm (mert volt egy váltás szakközépben az osztályfőnökök között) meg állandóan kivételezett olyan lányokkal akik "szépen tudtak mosolyogni", vagy olyan dolgokért szidtak le, amiben nem volt igazuk pl.. igazolatlan hiányzás stb. s mikor meg lett nekik magyarázva, hogy nincs igazuk egyikben sem volt annyi, hogy vádló szavaiért bocsánatot kérjen.