Demenciás időssel (időskori elbutulásos) milyen az élet?

Nagyon köszönöm, hogy megértesz és bíztatsz. Amit leírtál, nálunk is ez van, csak nem részleteztem, de látom, tudod miről van szó. Te még biztosan fiatal vagy, hogy a nagymamádról írsz. Látod, az is hogy tud fájni, hát még mikor egy Édesanyáról! Én 57 éves vagyok, nem is régimódi a felfogásom, de ezt feldolgozni! 3 éve van otthonban,de köszi a jó szavakat Tőled!!Üdv.Éva

Nagyon nehéz, én az Édesanyámmal csináltam végig.Az utolsó 9 hónapban amíg kórházban volt minden nap mentem hozzá, soha nem tudtam előre, hogy mire megyek be- volt amikor az egész kórház őt kereste ...,de a mai napig nem bántam meg, hogy a kórházban töltött 2,5 hónap után nem adtuk be elfekvőbe,öregek otthonába.Hozzánk költöztettük és itt teljesen megnyugodott,fárasztó, és főleg lelkileg megterhelő volt a 24 órás szolgálat, de mellettem volt a család és ha élne még akkor is megcsinálnám még egyszer.Nekem így tiszta a lelkiismeretem, hogy Anyuért minden tőlem telhetőt megtettem.

De jó neked, hogy volt erőd-erőtök végigcsinálni. Irigyellek. És mnden tiszteletem!

Nagyon rossz. Nagypapámnál először demencia volt, utána alzheimer. Amikor már senkit se ismert fel, és azt hitte, hogy 5 éves, és cseléd, s a nagyim a gazdasszony... Na, azt nem kívánom senkinek.

Én demens betegekkel foglalkozom. Ez napi 24 órás feladat. Anyukám 83 éves, a Lucetam gyógyszertől jobban van. Nem esik el, nem beszél félre. Egyedül nem szabad kiengedni őket. Rosszul létkor idegenek nem segítenek. Az ilyen idős ember bűnözők prédájáva válhat. A Gerodorm nyugató mellett végig alusszák az éjszakát. Hivatalos ügyeiket én intézem. Pénzüket én kezelem. Felügyelet mellet dolgozhatnak. Gáztűzhelyt, vasalót égve felejthetnek. Ehhez nagy türelem kell.