A párom apukája lecseszett, hogy menjek dolgozni és ne a szüleimtől várjak mindent. Jogos?

"menjek dolgozni és ne a szüleimtől várjak mindent"

Ezzel egyetértek. Más kérdés, hogy a helyzetet ismerve egyrészt nincs is igaza, másrészt meg egyébként sincs semmi köze hozzá.

És igen, az én szüleim is azt mondták, diploma után pihenjek még egy nagyot nyáron, és szeptembertől kezdtem dolgozni. Nem tudtak nekem autót, házat, milliókat adni, hát nekem adták az egész nyarat. :) És ez jó volt nagyon. :)

Nekem az anyósjelöltem ilyen. Állandóan: "Mikor mész dolgozni? Na mész dolgozni? Beajánljalak a fagyizóba?" A szüleim szívesen segítenek, inkább járjak be a suliba és tanuljak, ha már felvettek az egyetemre és ne maradjak le az órákról, hogy időben be tudjam fejezni és ne kelljen ismételnem, azért, mert dolgoztam, holott annyira nem égetően volt szükség rá.

Én kb. lesz*rom amit mond. Mondja csak.... Amíg a szüleim így gondolkoznak, addig ő nem fog nekem belepofázni semmibe. Semmi köze hozzám.

(A saját fiát is elküldte dolgozni... nem is tudta még befejezni az egyetemet.. pedig már... jó ideje járja.. )

"menjek dolgozni és ne a szüleimtől várjak mindent"

Ez jogos.

"A párom apukája lecseszett..."

Ez viszont nem jogos.

Korábban már dolgoztál, s most is figyeled a lehetőségeket, s emellett már lehetőség is feltűnt a láthatáron. Úgy érzed szeretnél egy nagyobb szusszanni a munkába állás előtt, s szüleid is ezen a véleményen vannak. Szóval hol a probléma?

Másfelől szerintem kicsit belegondolva a fenti gondolat menet megérthető. Hisz munkahely függvénye lesz majd, hogy mennyit és hogyan kell majd dolgoznod. Lehet végig gürized az egész életed.

Pl. apám az építőiparban dolgozik. Hétfőtől - szombatig, akár esőben, s csak a vasárnapja szabad, s évente kap egy hét szabadságot.

Ezzel ellenben én hipermarketben dolgozok két műszakban. Csak a munkaidőm (órás) fix, munkanapok nem. Így van, hogy akár 4-5 napokat is kell mennem dolgozni egy héten egy pihenő nap után pedig kezdődik elölről minden. De előfordul az is, hogy egy héten dolgozok csak három napot, s négyet pihenek.

Nekem is pont ez a bajom hogy boldog boldogtalan beleszól az életembe.

Viszont meg kell tanulnunk az ilyen helyzeteket kezelni.

Az a javaslatom fogd fel ezt az egészet úgy mint valami gyakorlópálya. Fogad meg valamelyik itt elhangzott tanácsot a helyzet kezelésére s próbáld ki. Aztán ha működik akkor közelebb kerülsz ahhoz hogy elmondhasd tudod kezelni az ilyesmit ha nem akkor meg tovább kell gondolkozni mi lehet a helyes reakció ilyen helyzetekben. A választ én sajnos nem tudom, mint írtam ugyanezzel a gonddal küzdök mint te viszont elhangzott is is jó pár ötlet...

A lehetőségek a teljesség igénye nélkül ugye:

szó nélkül hagyás, kapcsolat megszakítás, a másik kioktatása, figyelme felhívása a saját hibáira (pl. megcsalás)

az azonnali reakció mindenképp jó ötlet - ha képes vagy rá - mert minnél inkább rászokik majd annál keményebb eszközökkel lehet majd csak leszoktatni róla. És előbb utóbb le kell szoktatnod erről ha a pároddal maradsz mert megronthatja a kapcsolatodat.

Képzeld el ha gyereked lesz s elkezd majd baromságokkal kritizálni...

Ez nem vicc mert a vége az is lehet hogy a hülyesége miatt egyedül kell majd felnevelned a gyerekedet.