Van még ahhoz közöm, hogy mi folyik otthon, ha már évek óta nem lakok otthon?

Van közöd, mert a te családod, de a felelős elsősorban a saját magad életéért vagy! Ha az rendben van, és marad még erőd, akkor tudsz nekik segíteni! Első, hog yte rendesen, nyugodtan, erősen élj. Amíg e mellé nem fér az ő pátyolgatásuk,addig ne legyen lelkifurdalásod. Nekik is az az érdekük, hogy te olyan erőssé tedd magadat, hogy még velük is vesződhess. Nekik kéne téged támogatniuk.

Én 44 éves vagyok, de még mindig hozza az anyám a tojást 400 km-ről. az apám meg dugdossa a gyerekeim zsebébe a pénzt meg a jogsit.A szüleid lettek volna felelősek teérted, és nem megfordítva!Lelki támaszt adj, ha van erre erőd. Pénzt ne adj, mert csak megerősíted a helytelen életvitelüket!Anyudnak el kéne költöznie.

Én a helyedben a tesóidat menteném. Anyukádék hozzáállásán pedig már nem biztos, hogy te egyedül tudsz változtatni. Csúnyán hangzik, de ők feladták. Gondolom, a sok kudarc, a nélkülözés az ő hozzáállásukra is rányomta a bélyeget. Én még azt tanácsolnám, hogy érdeklődj munka felől és ha hallasz valamit, járj utána, "cipeld" el apudat vagy anyukádat, hogy lássák: van lehetőség.

Ha folyton kölcsönadsz, az sem jelent megoldást, mivel visszaadni csak egy másik kölcsönből tudnák, ha egyáltalán akarnák. Ezzel az erővel, akár el is tarthatnád az egész családot.

Arra érdemes figyelned, hogy túl közvetlenül ne avatkozz bele a dolgokba, mert könnyen jöhet a vád, hogy "ne szólj bele, nem itt laksz!", "ha annyira könnyű, mutasd meg!", "akkor old meg a gondokat!", stb...

Ezeket pedig te is tudod, hogy jobb elkerülni.

Azt tanácsolom, hogy tisztes távolságból igenis avatkozz közbe, de ne vállald át más gondjait.