Mit kellett volna válaszolnom anyósom "kedves" megjegyzésére?

Én vagyok, aki beszólt volna. És tudod miért? Mert figyeld meg később az lesz, hogyha majd meglesz a pici, hogy biztosan rosszul neveled, és nem csinálsz jól semmit sem. Ez a beszólás anyós részéről nagyon rosszmájú volt. Miért "csak" a napsütésnek örülhet? Az meg sem fordul a fejében, hogy a fia megtalálta élete szerelmét, és még boldog is? Attól még nem vagy semmivel sem kevesebb ember, mert még nem sikerült összehozni a babát.

És ha minden ilyen beszólást lenyel az ember, előbb utóbb szétrobban a buborék... Persze a családi béke nagyon fontos, és sokkal jobb "beszólásmentesen" élni, de azért ne nézzen már lábtörlőnek, hogy megbánthat lépten nyomon.

Én nem hiszem , hogy ez olyan nagyon bántó lett volna, hiszen úgy mondta: hogy sajnos még nincs baba...érződik, hogy szeretne, vágyna egy unokára!

Téged szerintem azért érintett mélyen, mivel ti ketten a pároddal tudjátok, hogy igenis próbálkoztok, és mindent megtesztek, hogy kisbabátok legyen.

Nem kell senkinek elmondani,mivel ez csakis rátok tartozik.

De én a helyedbe azért egyszer elkezdenék anyóssal a babatervezésről beszélgetni, és csak annyit mondani, hogy ha itt lesz az ideje, akkor majd nektek is lesz, és majd szólni fogtok.

És szerintem ha legközelebb is tesz olyan megjegyzést, amely számodra bántó, akkor nyugodtan kérd meg, hogy ezt a témát mellőzzétek!