Nem birom itthon. Mit csinaljak?

Voltitt pár hasonló kérdés a napokban, szerintem nagyon jó válaszok érkeztek rájuk.

A lényeg, hogy az ilyen anyukával csak akkor lehet kezdeni valamit, ha már nem függsz tőle anyagilag. Volt részem nekem is hasonló terrorban, én azt csináltam, hogy amint a kezemben volt az érettségim, megpattantam otthonról. Én arra biztatnálak, hogy próbálj továbbra is jól tanulni, segítani otthon, de mondd meg anyukádnak, hogy úgy gondolod, lassan 18 évesen már van annyi eszed, hogy tudj vigyázni magadra. Nyugi, már csak egy évet kell kibírni, aztán oda mész, ahová akarsz! :)

És itt jön be a második etap, ha már nem laksz otthon, és nem is vagy anyagilag anyukádra utalva: egyszerűen ne menj haza egy ideig! Lássa, hogy a kicsi lánya felnőtt, és nem haggya magát terrorizálni... Hasonló módon intéztem el én is az anyámat: két hónapignem mentem haza, nem hívtam, ha keresett, kinyomtam a telefont. Aztán amikor mégis felvettem, ő teljesen kikelt magából, hogy ő úgy aggódott értem, hogy biztos elraboltak, vagy meghaltam, satöbbi, satöbbi. Én erre kerek perec megmondtam, hogy nem vagyok kíváncsi a szidalmaira, meg arra, hogy beleszól az életembe, és továbbra is basáskodni akar felettem....

Azóta nem csak, hogy normalizálódott a viszonyunk, de anyámnak egy rossz szava nincsen rám, mert tudja, hogy a hülyeségeivel csak elriaszt magától. Azóta, ha havonta egyszer hazamegyek, kicsattan az örömtől, és nagyon büszke az ő kicsi lányára... :)