Lesz ez ennél jobb? Változhat aki így áll a pénz kérdéshez?

A vőlegényem elég, hát spórolós. Én még tanulok a bevételem az ösztöndíjam. Mindennek elkéri a felét, legyen az a szüleinek a házassági évfordulóra szánt bonbon, vagy az évfordulós vacsoránk. Elkérni akár az utolsó százasomat. Valamelyik nap busszal mentünk hozzájuk, ő vette meg a buszjegyet (kb háromszáz forint) és utána emlékeztetett, hogy én azzal még tartozok. A múltkor boltban voltunk, kinéztem egy vázát, de sokalltam érte kilencszáz forintot, meg elég kicsi az ösztöndíjam és sok mindenre kell belőle. Egész végig célozgattam, meg kérleltem, hogy úgy szeretném, nem-e venné meg nekem, a végén odáig jutottam el, hogy rá tudtam beszélni, legalább a felét vegye már meg, mert úgy már nem olyan sok nekem. Nyár közepén volt az évfordulónk, vett egy üveg egyszerű bort, amit megittunk együtt és két nappal később szólt, hogy még tartozok a bor árának a felével. Sokszor van olyan, ha kocsival megyünk valahová, elkéri a benzin árának a felét. Szóval ilyesmik vannak nálunk.

Egy ideig nem volt munkája, akkor ráfogtam arra, de ha belegondolok előtt is olyan volt, mikor dolgozott, meg utána is, mikor újra volt munkája. Három és fél éve vagyunk együtt, kicsit változott a jó irányba.

Azt mondták többen a családban, hogy ez már csak rosszabb lesz, ha már most ilyen. Nem tudom, nagyon szeretem, és nem tudom eldönteni, hogy csak nem akarom kinyitni a szemem és másoknak van igaza, felesleges mentegetnem azzal, hogy megváltozik.

Olyan rosszul esik néha, mikor beszélgetek a barátnőmmel és feljön a téma, hogy az ő barátja (ugyanez a felállás, hogy a barátnőm tanul a barátja dolgozik) például, ha boltba mennek, sokszor nem engedi neki, hogy külön rakja, amiket magának összevásárol, nem engedi, hogy fizessen, ha megesznek egy hamburgert, vagy elmennek valahová, nekem meg mindig mindennek elkéri a felét még akkor is, ha csak kétszáz forintról van szó. Viszont, folyton nálunk van és sosem jut eszébe, hogy valamit hozzon a boltból, mert annyit eszik/fürdik itt, meg nyáron a családdal mentünk strandolni és úgy kellett megrángatnom, hogy szedje már elő a pénztárcáját, na nem nem arról álmodtam, hogy kifizeti a belépőmet, csak simán úgy gondolta, hogy anyám majd őt is befizeti.. Olyan furcsa. Mindig mentegetem magamban, de az utóbbi időben egyre többször érzem úgy, hogy amit ő csinál az talán túlzás. Változhat?