Lesz ez ennél jobb? Változhat aki így áll a pénz kérdéshez?

Hát eléggé dúrva.

Lesülne a pofámról a bőr, ha a bnőmmel kifizettetnék minden apróságot, főleg, hogy tudom, hogy nincs neki sok pénze.

ez az ember gusztustalan, bocs.

Szerintem hagyd ott a fenébe.

24/F

Mai 7:20

"Tényleg, legközelebbi ilyen durva esetben jelezd neki, hogy anyukád elkérte tőled az ő fürdésének az árát és ezt abból levontad magadban, úgyhogy jó, hogy szólt, mert így már csak 223 Ft-tal tartozik neked. Mit reagál rá vajon??? "

Hát komolyan, majdnem szó szerint ezt akartam én is írni :)))

Én is elég spórolós vagyok, de ilyen még a legvérmesebb álmomban sem jutna az eszembe. Mondanám, hogy mindenki változik egy kapcsolatban és van remény, de neki olyan mértékben kellene "lazulnia" ahhoz, hogy egyáltalán elviselhető legyen, hogy az szinte lehetetlen. Hacsak nem üti be a fejét és veszti el az emlékezetének azt a részét, ami a pénzt kezeli nála, de erre ugye nagyon kicsi az esély.

Nem irigyellek, gondolom, Te is úgy vagy vele, hogy egy-egy akciója mondjuk rá, hogy elviselhető, mert ugyebár "amúgy" meg szeret. DE! Az nagyon fontos, hogy belegondolj: képes lennél az EGÉSZ életedet ilyen körülmények között élni? Tetézve azzal, hogy majdan esetleg gyerekeitek lesznek? Ha vesz egy kakaós csigát a gyerekednek, felírja majd egy papírra és levonja majd az első keresetéből? Gondold át nagyon, és most lépj, bár már az is dicséretes, hogy eddig egyáltalán kibírtad mellette.

ez egy nagyon rossz tulajdonság. Szembesítened kell vele, hátha azzal változásra bírod.

Nagyon furcsa az is, hogy már a vőlegényed, de nem vagytok közös kasszán. Nekem még nem volt vőlegényem a férjem és már természetes volt, hogy minden közös.

De itt nem arról van szó, hogy nem gondolja elég komolynak a kapcsolatotokat, hanem bizony spór mint az állat :) szoktasd le róla!

Szia!

Én hasonlót tapasztaltam a volt páromnál. Nem konrétan a pénz volt a "vita tárgya". Na elmesélem röviden.

Nála azt kellett enni, amit kirakott elém. Reggeli. Közli: tea, kolbász pirítós. Én mondom neki, hogy ritkán eszek reggel kolbászt, és teát nem iszok, kávét szoktam inni, és általában beérem egy lekvároskenyérrel. Erre az a válasz volt, hogy nekem nem elég jó, ami itt van?!Mit akarok még??!!

Elmagyaráztam neki, hogy nincs baj, csak az, hofgy nem eszek kolbászt.. Teljesen fel volt háborodva, hogy én nem azt csinálom, amit ő mond. Minden reggel eljátszotta. Aztán egy idő után elegem lett a vitából, a megsértődéséből, és ettem a kolbászt. Repeta nem volt..(komolyan)

Amikor eljött hozzám, anyumék készültek ezerrel, vettek egy nagy darab szalonnát stb, mindent. Ugye nem kell mondani, hogy mennyit evett nálunk? Meg is lepődtem, ugyanis elfogyott a fél szalonna..

Amikor nála megkínált borral, úgy választotta ki a legkissebb poharat (komolyan, ott állt a szekrény előtt, és kereste a legkissebb poharat, pedig ott voltak az orra előtt a boros poharak...) szóval megtalálta, öntött az aljára egy keveset, és elrakta a többi bort. Amikor nálunk volt (nem viccelek) megivott egyedül egy üveg bort... Úgy hogy apám végigkínált mindnekit, ő megitta amit apám öntött, majd szépen kényelmesen töltögetett magának, anélkül, hogy mást is megkínált volna, és szépen elfogyott az egyébként méregdrága bor...

Lehet kevés köze van a te konkrét történetedhez, de a lényeg azt hiszem ugyan az... Neki mindent, viszont ő semmit nem ad... ŐNZŐ! Elvár mindent, de ő nem ad, illetve csak számonkér.

Gondolkozz el azon, hogy mennyire tudod tolerálni ezt a dolgot.. De ahogy olvasoma soraidat, eléggé határozottan zavar.

Anyám azt mondta mindig, hogy ha szeretek valakit, és van szikra:) akkor ezeket az ember nem veszi észre. Engem zavart. Egyre jobban... Aztán kiadam az útját.

Nehéz döntés, de ha arra a kérdésre, hogy ezt el tudod-e viselni egy életen át, és az a határozott válaszod, hogy IGEN, akkor jó.

De ha elgondolkozol rajta...