Házasság kontra élettársi kapcsolat?

Szerintem ez a kérdés még parázs vitákat fog kiváltani, ahogy ez a téma általában...

Én házasságpárti vagyok a magam részéről, de mindenki azt csinál, amit akar. Azt viszont nem mondanám, hogy a papír szükséges, mert a házasság sem a papírról szól. Ha valaki úgy érzi jobban magát, hogy élettársi kapcsolatban él, akkor tegye. De szerintem a legtöbb élettársi kapcsolat átmeneti, pár év után ők is rájönnek, hogy magasabb szintre kell emelni a kapcsolatot és akkor ők is összeházasodnak. Ha mégis összeházasodnak, akkor nekik is fontos, nem?

egyáltalán nem vagyok házasságpárti. az, hogy aláírok egy papírt semmiben nem lesz jobb.

sőt, én nem szeretném, ha a párom a feleségének hívna.

nagy esküvőre sajnálom a pénzt, a kicsi meg snassz. szóval inkább éljünk együtt, neveljünk gyereket, szeressük egymást, tiszteljük egymást. aztán ha majd elmúltunk 60 évesek talán aláírom a papírt. addig semmi értelme. :)

17:41-es, igazad van. Nem szabad egymás alá vagy fölé rendelni magunkat, de kicsit másképp látom.

Mindenképp az élettársi kapcsolatot ajánlom először, mert lakva ismeri meg az ember a társát. Nem jó ötlet összeházasodni, majd rájönni, hogy ez így nem jó, és elválni. Mondhatja erre valaki, hogy de ők tökéletesen megvannak egymással, akkor is más együtt élni. És szerintem tanácsos kipróbálni házasság előtt. Mi jártunk, majd együtt éltünk az ő szüleivel. Gyönyörű volt. Aztán a szülőktől elköltöztünk, és jöttek a problémák. Mivel akkor már teljesen magunkra voltunk utalva. (Párom előtte is dolgozott, én tanultam.) Megoldottuk, nagyon boldogok vagyunk, de ha ezt nem próbáltuk volna ki, még rosszul is járhattunk volna egymással.

Azt már lényegtelennek tartom, hogy házasodik-e valaki, vagy sem. Szíve joga. Nem csak a házassággal lehet kimutatni, hogy felvállalod a másikat.

Párom megkérte a kezem, de ennél tovább nem feltétlenül akart menni, mert az csak egy papír. Mondtam neki, hogy ez való igaz, hogy egy hivatalos elismervény nélkül is teljesen ugyanolyan a kapcsolat. Semmin nem változtat. Én csupán azért akarok esküvőt, mert kislánykori álmom menyasszonynak lenni. Megértette, és mivel neki teljesen mindegy volt, így azt mondta, szívesen házasodik, amikor úgy érzi, eljött az ideje. Nem értettem, ő nem tud jól magyarázni, így hiába mondta, nem jött át. De elfogadtam. Ha akarta volna, se tudtunk volna házasodni pénz hiányában - na persze nema két tanús papír aláírásra gondolok, hanem menyasszonyi ruha, család, barátok, buli, stb.

Aztán nemrég láttam egy filmet. Házasságról szólt, és akkor jöttem rá, hogy miért mondta, hogyha eljön az ideje. Megértettem, mia jó a házasságban. Valaki számára csak annyi, hogy örök hűséget fogadjanak egymásnak. Régen nekem is csak ezt jelentette (persze ahhoz nem kell esküvő), meg egy gyönyörű menyasszonyi ruhát. :S Aztán belegondoltam: ESKÜvő... Megesküszöm neki... na de mire? Hogy hű társa leszek bajban és szép napokban egyaránt, jöjjön bármi. Na és ha ez többről szólna? Ha arra esküszöm meg neki, hogy soha se leszek vele önző többé? Vagy egyéb (mindenkinek más a hibája)... a többit most nem árulom el, mert személyes. De tudom magamról, hogy nem biztos, hogy mindig tökéletesen önzetlen lennék vele. Ezért kitaláltam, hogy hogyan lehetnék jobb ember. A 4 év alatt (mióta vele vagyok) folyamatosan szándékosan javulok, hogy jobb ember legyek, és csak a legjobbat adjam neki. És amikor képes leszek teljesen önzetlen lenni, vagy a többi rossz tulajdonságomat, amit szeretnék megjavítani, meg tudom javítani, akkor már meg mernék neki esküdni, hogy nemcsak hogy örökké hűséges leszek hozzá jóban-rosszban, de mindig önzetlen is leszek vel, stb. Ezért lefújtuk az esküvőt (még csak épp elkezdtük szervezni), mert mondtam neki, hogy már rájöttem az esküvő lényegére, és szeretném neki a legjobbat adni. Hisz addig nem tudnám azt mondani, hogy mindig önzetlen leszek, amíg ezt nem tudom betartani. Nem ígérgetek felelőtlenül. Ha megértem a feladathoz, és elég jó leszek ahhoz, hogy boldoggá tegyem Őt, ezt az angyalt, akkor megtarthatjuk az esküvőt, ami számunkra ezt jelenti. Jelképes, de amit jelent, az gyönyörű, főleg, hogy felkészülten, valódi ígéretekkel állunk majd az oltár elé, amiket be is tudunk tartani.

20/L

17:41-nek: engem nem zavar az alá-fölé rendeltség.

Egy házas nő.

20:26-nak:

Ez egy nagyon szép megfogalmazása az esküvőnek, de van egy alapvető hibája: mindazt amit ez a film reprezentál, mindazt amit leírtál, esküvő nélkül is alapvető dolognak kellene tartani. Látod, te is azért álmodtál már kislánykorod óta az esküvőről, mert akkor szép ruhát vehetsz fel, egy egész nap csak rólad szól, stb. Formaságok, külsőségek, és végül eljutunk megint az elvárásokhoz.

Ám mindaz a mélyebb értelem amit az esküvő jelképez, mindaz a dolog amit leírtál, a legalapabb kapcsolatban is természetes kellene hogy legyen, legyen az 2 hónapos kapcsolat, élettársi kapcsolat, vagy akár házasság. Mert ha a pár csak akkor képes ezeket kimondani amikor esküvőre kerül sor, akkor addig mi volt? Az ígéretek, eskük amúgysem érnek semmit, hiszen az ember sokszor megígér valamit, mégsem tartja azt meg. Az igazán fontos dolgokat nem ígérni kell, nem kell megesküdni rájuk, azokat csak CSINÁLNI kell.

8:43-as 20:26-nak

Igazad van. Ha figyelmesen elolvasod, azt írtam, hogy folyamatosan javítom ki a hibáimat azért, hogy neki a legjobbat adhassam. És az ő állítása szerint sosem vagyok vele önző, s egyéb rossz tulajdonságaimat sem látja vészesnek. Nekem azt mondta, hogy már alig van olyan rossz tulajdonságom, amit ne javítottam volna ki szinte teljesen. Ő azt mondja, sose érzi, hogy én önző lennék vele. Az más kérdés, hogy én tudom a saját gondolataimat, és néha eszembe jut, hogy azt nem szeretném megtenni érte, mégis megteszem, mert nem akarok önző lenni. És ő már csak azt látja, hogy megtettem a kedvéért. Azt csak én tudom elmondani, amit nem láthat, hogy én először azt gondoltam, hogy nem akarom megtenni a kedvéért (mondjuk ilyesmi, hogy megkér, hogy intézzek el valamit helyette). Szóval CSINÁLOM. És amikor már úgy érzem, hogy igazán mindig képes leszek csak jót adni neki (jó, azt tudom, hogy tökéletes soha nem lehetek), akkor már felesége leszek szívesen. Mert addig nem várnám el tőle, hogy olyan lányt vegyen feleségül, aki nem tesz meg mindent érte. Ha így megérted a nézőpontomat. De egyébként senkinek sem kell velem egyetértenie, különbözünk :)