Ha nem dolgozom, akkor nekem akkor se jár egy pár új cipő, ha a régi leszakadt a lábamról? Hogy van ez a jóban-rosszban?
Hónapok óta nem találok munkát, pedig keresek. A múlt héten sikerült egy néhány napos alkalmi munkát csinálnom, ebből lett egy kis pénzem. Viszont közben elszakadt az egyetlen sportcipőm. IR-es vagyok, ezért muszáj mozognom, futni jártam, mert az a legolcsóbb. Így viszont nem tudok.
Ma mondtam neki, hogy vennék egy pár új cipőt, erre kiakadt, hogy hónapok óta ő tart el, és legalább most, hogy van pénzem, fordítsam a közös kajánkra. Merthogy ebben a hónapban ő elúszott anyagilag.
Persze még így is több pénze van, mint nekem, meg egyébként olyanok miatt úszott el, hogy két vagy három közlekedési bírság összejött, meg új öltönyt vett a tesója ballagására (az nem zavarta, hogy én mellette iszonyúan éreztem magam, mert az én ruháim már nagyon kopottak, agyonmosottak).
Nem is tudom, mit mondjak, nagyon szíven ütött most ez a dolog. Az, hogy ő "eltart", kimerül abban, hogy ehetek az itthon lévő kajából. De ezen kívül semmi az égvilágon nincs benne, pedig olyan jó lenne néhány új ruha, ami nem volt még ötszázszor mosva. Vagy egy olyan táska, amit nem kell takargatnom a szakadtsága miatt az állásinterjúkon. Igazából gond nélkül megtehetné, egyedül is többet keres, mint egy átlag család. De nem, és ha nekem van egy kis pénzem, még abból se vehetek magamnak semmit.
Nem a szüleimtől menekültem, tíz éve külön élek. Csak most borult így meg a helyzetem.
Egyébként interjúra menős cipőm sem volt, azt innen az oldalról kaptam kölcsön valakitől. Akkor persze tajtékzott, hogy mi az, hogy idegenektől kérek segítséget, de az eszébe se jutott, hogy felajánlja, hogy esetleg segít és vesz nekem.
Nekem is van egy ismerősöm aki ugyanezt csinálja az asszonnyal. Én mondtam a csajnak is, hogy én nem laknék ilyen pasival az biztos, egyszer mondaná, hogy ne vegyek magamnak valamit, vagy egyszer dirigálna nekem úgy fejbe vágnám, hogy nem kelne fel többet.
Azt tanácsolom: hagyd ott.
A hibáinkat sosem szégyen beismerni, az a nagyobb butaság ha a büszkeségünket és hiúságunkat legyezgetjük teljesen feleslegesen.
Én bocsánatot kérnék a családomtól és visszamennék hozzájuk. Ha igaz szüleid örülni fognak, hogy benőtt a fejed lágya.
Vállald a felelősséget a döntéseidért. Ha hibáztál, beismered, bocsánatot kérsz és emelkedtél egy szintet az emberségi ranglétrán. Ennyi.
Akkor már ismerem a sztorid. Én is válaszolgattam az akkori kérdésedre. Ezek szerint nem sikerült az interjú amire mentél... Nagyon sajnálom.
Figy. én szívesen segítek neked, csak folytassuk privát levelezésbe! :)
Mint írtam, a sportcipő számomra nagyon fontos, betegség miatt. Olyan, mint a gyógyszer. Mondjuk a gyógyszert még nagy morgás árán elnézte, hogy megveszem.
Az a furcsa, hogy egyébként nem arról van szó, hogy spórol. Ha ajándékot kapok tőle, az sose valami olcsó gagyi, a húszezres parfümöt gond nélkül megveszi, csak úgy, mert eszébe jutottam.
De egy ötezres cipő kivágja nála a biztosítékot..
Mond meg neki, hogy azt a 20 ezer forintot, amit parfümre költ, abból inkább vegyetek cipőt, nadrágot, meg néhány felsőt...
Eszem megáll, hogy ilyen pasik léteznek. Nálunk volt, hogy nekem nem volt munkám, volt, hogy a páromnak, de soha nem morogtunk, ha kell, hát kell, megvettük. Persze, csak azt amire tényleg szükség van.
Elég smucig alak a férjed.
Amikor mi elkezdtünk együtt járni, adtam neki majdnem hatszázezer forintot a tartozásaira. Nagyon nehéz helyzetben élt. Aztán amikor együtt laktunk, és nekem nem volt munkám, szó nélkül segített mindenben, fizette a telefonszámlám, megvette a ruhám, megtankolta az autómat. Ez nem adok-kapok, hanem közös mindenünk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!