32 évesen újrakezdheti még az életét egy nő? Vagy már vén banya és nyugodjon bele abba, ami van?

Második vagyok:

Hát, ha csak a gyereked a jó az életedben, az nem biztos, hogy ideális... ő előbb-utóbb felnő, és a saját életét éli, és akkor neked nem marad semmi. Szerintem mindenképp próbálkozz változtatni, megéri! Mit veszíthetsz? A hivatástudat nélküli munkádat, a szerelem nélküli házasságodat, az élmények nélküli életed? Ugyan már! Meg a gyerekednek is jobb, ha azt látja, hogy az anyukája boldog / vagy tesz azért, hogy boldog legyen.

Én 32 évesen váltam a párom hibájábol (ö csal meg és akkoriba 2 és 5 évesek voltak a gyerekek)

1.5 év mulva találkoztam a jelenlegi párommal, akivel már több mint 8 éve boldogságban élünk, ugyhogy ne add fel, igen is van még elötted jo pár év nem szabad magadra maradni!! A gyerek persze fontos az életben de egy társra is szükséged lehet!!!

09:07 vagyok

ehhez persze az is kell, hogy a párod ebben partner legyen. Nem mondom, hogy mindenáron maradj vele. De mindenképp meg kell próbálnotok és ha nem megy, utána gondolkozni, hogy mi legyen

09,00-nak üzenem.

Jó neked,hogy a válásod után gyorsan rátaláltál az igazira,de nem felejtsd el,hogy nem mindenkinél lesz happi end.Sokan vissza sírják a régit,nagyon megbánják a rossz döntésüket.Nekem a válásom után majdnem 7 évet kellett várnom a férjemre.Pedig én fiatalon váltam el,de már majdnem lemondtam arról,hogy valaha még lehetek boldog,hogy szülhetek,hogy találok olyan férfit akivel valóban együtt akarom leélni az életem.Szerencsémre megtaláltam,de ha pár évvel később találunk egymásra akkor most nem lennének a gyönyörű gyerekeink,mert én már 35-40 évesen nem vállaltam volna,hogy szülök.Ezt nem lehet előre tudni sajnos.Persze ha rossz a házasság válni kell,de attól függ mit tartunk rossznak.Csak megvolt a szerelem a házasságkötéskor,valamiért csak együtt vannak,valamiért neki szült gyereket...stb...

Ezt miért nem lehet vissza hozni?Nem azt írja,hogy rossz lenne,hanem ellaposodott,erről Ő is tehet!Mással is így lesz pár év múlva,ha nem ápolják,ha nem tesznek érte semmit.Szerintem sokan azt sem tudják mit akarnak,úgy képzelik az egész életük egy nagy vibrálás tele minden jóval boldogsággal.Nem tudják sokan megbecsülni amijük van,mert semmi nem elég jó nekik.Mindig másra vágynak.Vannak milyen örökké elégedetlen emberek,akik csak akkor becsülnék meg az életüket amikor már elvesztették kiléptek,és sokkal rosszabb jött azután.Akkor már van viszonyítási alap,akkor tudná már értékelni amit régen nem tudott.Sokan akkor jönnek rá,hogy egyszerűen csak tenni kellett volna érte,hogy a régi jó legyen.Teszem fel elválik a kérdező,rátalál a nagy szerelemre,vagy amit annak hisz.Kiderül pár rápazarolt év után,hogy egy szörnyeteg,aki pokollá teszi az Ő és a gyereke életét.....mert ugye honnét tudja,hogy jobbat talál?Aztán majd esetleg ha az elhagyott férje meg boldog lesz mással,akkor üti meg a guta.

Nem szabad szerintem ennyire önzőnek ennyire negatívnak lenni.Én azt javaslom,hogy próbálja először rendbe tenni az életüket,aztán ha valóban nem megy akkor váljon.

Munka terén meg mindenki csinálja azt,amit az érdekei kívánnak,ami mellett jut idő a családra a gyerekekre.

Lehet tanulni,színesíteni a munkát,vagy váltani.