Megnéztétek apukátokat a koporsóban temetéskor?

Sokan írják,h azért nem mert úgy akarnak emlékezni, ahogy élt.Ez szép és jó, viszont (csak saját tapasztalatból írom) ahogy korábban is írtam apukámnál kicsi voltam, anyukámat megnéztem.Sőt, míg haldoklott is vele voltam végig, mégis soha egy percig sem az a kép élt bennem mikor beteg volt, ahogy feküdt a koporsóban hanem amilyen az életben, egésségesen volt.Rendesen koncentrálnom kell, h magát a betegséget és a véget felidézzem.Lehet kis ideig-szubjektív kinél meddig-még az utolsó képek élnek míg friss a seb, de később már nem erre emlékszünk.De csak a magam nevében beszélhetek, érdekelne más véleménye is aki megnézte halott szerettét a koporsóban, h erre vagy az életére emlékszik-e x év múlva.

Ha már láttad egy közeli hozzátartozódat nyitott koporsóban, és beléd ég a látvány, lehet, úgy emlékszel majd rá, nem vagyunk egyformák. Mivel én csak így emlékszem a keresztanyukámra, így apukámat már nem néztem meg, zárt koporsót kértünk, és úgy emlékszem rá, amikor élt, életvidám és ereje teljében volt.

Nem, én féltem. Anyukámat sajnos, már nekem kellett azonosítani, és annyira megviselt, hogy utána hónapokig nem tudtam aludni(:

Én nem néztem meg Aput, és már nagyon bánom! Úgy érzem, könnyebb lenne elengednem, ha láttam volna és elbúcsúzom.