Mit tegyek, ha már most látszik, hogy az anyósom akar mindent megmondani?

Egy biztos, ha szólsz akkor megvan a baj...

Nem tudom, ezért lenne jobb nem oda költözni... vagy ha igen akkor szól neki, hogy csak azzal a feltétellel mész oda, ha te rendezheted be a lakást.

"Állandóan mondja, hogy jajj de jó, hogy én ezt meg azt elértem a páromnál(pl kóstoljon meg valamit, amit eddig nem), köszöni, hogy hatok rá, ha már neki nem ment. Mintha nekem azt kéne belenevelni a páromba, amit ő nem tudott. Szó sincs erről, nem vagyok az a típus, aki az anyósával karöltve anyáskodik a párja felett, mintha az fogyatékos lenne."

Nem kicsit van üldözési mániád az anyósoddal kapcsolatban, ha még ebbe is belemagyarázod a rosszat? Ki se nézed belőle, hogy esetleg minden rosszindulat nélkül mondta mi?

Nem lehet veled könnyű kijönni, én meg azt látom abból, amit leírtál. Bizonyos kompromisszumkézség szükséges az emberi kapcsolatokban, nem mindig az van, amit te akarsz, de hát majd rájössz.

Az, meg, hogy hogyan akarja berendezni a saját nevén lévő lakást, ami végülis az ő tulajdonát képezi, az ő dolga. Ha neked ez nem tetszik, akkor az általad említett másik megoldást kellett volna választani, amit írtál, és ott úgy rendezkedsz, ahogy akarsz.

Szerintem nem mindig az anyósokkal van ám a baj, csak egy kis emberi szó szükséges a másikhoz. Mondom ezt úgy, hogy nem, nem vagyok anyós, sőt nekem is van anyósom, akivel tök jól kijövök. Lehet, hogy csak hozzáállás kérdése az egész.

32N.

De ismerős szitu...

Szerintem vagy ne is költözz be, vagy érvényesítsd az akaratodat, mert nem fogod szeretni a lakást. Meg kell értenie, hogy ti fogtok ott élni, és első sorban nektek kell tetsszen - és ha ebben nem áll melléd a párod (még ha neki mindegy is), akkor nagy sz..ban vagy. Ha most sikerül elnyomnia, akkor lehet ott is maradsz. Hidd el, több mint 3 éve harcolok, és könnyebb lenne, ha az elején nem udvariaskodom. Mond meg ha neked nem tetszik a piros ágytakaró, vagy nem tetszik a fal színe. És a párodat mindenképpen vedd rá, hogy melléd álljon. Ezzel nem szegül szembe anyuval. Tudom hogy nehéz, nálunk is ez van (anyu véleménye képes felülírni az ő addigi véleményét), de ki kell tartani, és elmagyarázni neki, miért jobb a te verziód.

Vagy ahogy én csinálnám, megvenném a barna takarót. Ha megveszed, akkor mondhatod azt, hogy a barna takaróhoz már nem lenne jó az ő falszíne, de a tiéd...

Egyébként, ha ez minden hibája, akkor még szerencsés vagy, mert kezelhető.

3-as: szerintem nem azzal van a baj, hogy örül a kedves anyós annak, hogy hatással van a kisfiára, hanem azzal, hogy úgy állítja be, mintha ez tudatosan történt volna/ kellett történnie. Talán azért nem érted, mert azon kevesek közé tartozol, akik kijönnek az anyósukkal.

Nálunk annyival másabb, hogy a párom még előttem vette a lakást, így gyakorlatilag majdnem az anyósomék lakásának klónjába költöztem. Ő választotta a színeket, a függönyöket, szinte mindent. Ugyanolyan színű a konyha padlója, ugyanúgy be van lambériázva (2008-ban lambéria?), wc csésze, stb. Szerencsére a csempéket a párom választotta, így azokkal semmi baj, a többin meg lehet változtatni. :) Nem azt mondom, hogy élhetetlen lenne a lakás, de mindig vendégnek éreztem magam. És szép lassan ahogy időszerűvé válik dolgok cseréje, úgy alakítom a saját ízlésemre. És a páromat nem zavarja, mert rájött, hogy sokkal jobb, ha a magaménak érzem a lakást.

De ugyanezek megvannak nálunk is. Meg akarja mondani hogyan rendezzük be a hálószobát, milyen ágyat vegyünk. A héten cseréltünk ablakot, és már megakarta tervezni milyen függönyt rakjak fel. Új ablak nem egyenlő új függönnyel! (Kivéve konyha :P a többit kicsit később, de azok is mennek :P). Rendszerint az ő ízlésének megfelelő ágyneműhuzatokat, lepedőket, és terítőket kapunk. Pl. tudja, hogy - ellentétben vele - kifejezetten nem szeretem a piros színt, és az eladó (akivel pont abban a boltban dolgoztam együtt) is mondta neki, hogy szerinte nekem nem fog tetszeni, de ő mégis megvette azt az ocsmány, undorító élénkpiros lepedőt.

Tudod mi lett vele? Bekerült a szekrény legaljába, és ha megkérdezte használjuk-e? Szimplán megmondtam, hogy nem. Karácsony előtt egy terítőt mutatott nekem, és megkérdezte tetszik-e? Tudtam miért kérdezi, gondoltam még egyszer nem ugrat be, és elejét vettem a dolognak, megmondtam, hogy nem teszik. Megkérdezte miért nem és megmondtam. Látszott rajta a sértettség, de lesz..om. Még a párom kezdte nekem bizonygatni, hogy milyen szép a terítő, de nem hagytam magam. És ezt minden évben eljátssza karácsonykor és húsvétkor, mert én biztos nem vagyok képes még terítőt sem venni, nemhogy megfelelőt. Már előre megveszem ha kell, és megmondom, hogy van terítőm.

Bár arra is volt példa, hogy megkérdezte, tetszik-e ez vagy az, és ha azt mondtam nem rossz, akkor közölte, hogy eredetileg nekem vette, de úgy megtetszett neki, hogy inkább megtartotta... :O

Azért már anyósék lakása, akkor ők rendezzék már be.

Majd ha a kérdezőnek is lesz, akkor azt ő rendezi be.

Elképzelem, ha valaki olyanra akarja a kanapém huzatját, ami nekem nem tetszik.

szerintem itt az a megoldás, h legyen egy saját lakásod, már ha van rá lehetőség és nem dönti romba a családod kasszáját.

nekem is néha diktálni próbál az anyóspajti, de szerencsére amíg a saját lakásomban élek, addig semmi jogalapja nincs rá, így elég minden javaslatára széles mosollyal bólogatni és azt ígérni, h majd átgondolom.

elég háklis vagyok az ilyesmire, szeretek olyan környezetben élni, ami nekem megfelel, tetszik, és jól érzem magam benne. az ideg belémállna, ha anyósom mondaná meg, h milyen színű legyen a nappali, milyen formájú a teáskanna és h hol legyen a szemetes a konyhában. vaze, hát ki él ott? ő vagy ti?