Mit tegyek, ha már most látszik, hogy az anyósom akar mindent megmondani?
Fiatal pár vagyunk, fél éve együtt és most fogunk összeköltözni. A párom tesója elköltözik a szülők lakásából és mi megyünk oda(a szülők máshol élnek). Kaptam volna én lakást, ha nem ez a megoldás lesz, de ők mondták, hogy minek, ott van már az, menjünk oda.
Helyes az anyósom, de már most látszik, hogy mindenben irányítani akar. Mindent ő akar megvenni. Olyan dolgokat, ami nem szükséges, csak plusz. Ami kell egy lakásba az nekem minden van, pénzünk is van a párommal, amiből tudunk előre haladni. Ilyenekre gondolok, hogy új kanapéhuzat. Kicsit kopott a régi, mondom majd spórolok rá és veszek. Erre nem, majd ő vesz, de én miért barnát akarok, a piros szebb. Vagy lesz festés, kifizetném én az anyagárat, de azt nem engedi, de olyan színt kell, ami neki tetszik, mert az szép és majd az ő festője megcsinálja. Én meg nem merek szólni, mert nem az én lakásom(a párom szüleinek a nevén van ugye, nem is a páromén), a párom meg nem akarja megsérteni meg nem érdeklik sem a falszínek sem a huzatok, így ő nem érzi ezt gondnak, nem is értené miről beszélek. Most, hogy a tesója költözik ki mondtam, hogy mindent elvihet a tesója, mert nekem mindenem van. Erre nem, mert amit oda ő vett az ott is marad és majd ő megmondja mit vihet el.
Állandóan mondja, hogy jajj de jó, hogy én ezt meg azt elértem a páromnál(pl kóstoljon meg valamit, amit eddig nem), köszöni, hogy hatok rá, ha már neki nem ment. Mintha nekem azt kéne belenevelni a páromba, amit ő nem tudott. Szó sincs erről, nem vagyok az a típus, aki az anyósával karöltve anyáskodik a párja felett, mintha az fogyatékos lenne.
A páromat is zavarja ez a dolog, csak más témákban, pl állandóan piszkálja a haja miatt vagy hogy borotválkozzon, pedig ő úgy szereti, ahogy van és én is. Csak ő lenyeli és nem foglalkozik vele.
Lehet örülnöm kéne, hogy vesz ezt azt, de totál olyan érzésem van, hogy ezzel irányítani akar, ő majd mindent megmond, de olyan részletekig, hogy miképp rendezzük be a lakást. Persze azt mondja úgy csináljuk, ahogy akarjuk, aztán később mindig jön a "szerintem úgy lenne jobb" mondat.
Rengeteg nő ír ide azzal, hogy az anyós nem hagyja élni őket. Normális vagyok, mosok, főzök, takarítok, nem szorulok irányításra. Hogyan lehet ezt csírájában kezelni? Fogadjam el?
válasza:Nem értem. Legalább napi öt kérdés szól itt is arról, hogy a legtöbbször nem vezet jóra, ha egy nő az anyósához költözik (ilyen helyzet ritkán van vita nélkül még amúgy jó természetű emberek közt is), a való életben sem tapasztalunk mást, általában már előre tudják is a nők, hogy nem fognak jól kijönni az anyóssal és MÉGIS odaköltöznek seperc alatt. Aztán meg sírnak, hogy nem működik. Nagyon kényszerű helyzetben megértem, de amúgy...
Miért is?
válasza:Nálunk is ilyesmi a helyzet, itt én költöztem a párom saját lakásába egy másik városba, az én lakásomban tesómék laknak.
Anyósék kb. 5 percre vannak saját házban, heti 2-3x megjelenik az ajtóban, van, hogy a munkahelyemre is bejön.
Ő is kedves, helyes, de szintén irányít. A falak a beköltözésemkor már pudingszínekben pompáztak, kényelmetlen design bútorokkal amire ráülni se merek, nehogy bajuk legyen. Takarót, törölközőt, bugyit, ruhát, mindent kapunk néha ajándékba, bár a fele nem jó, de ő azt mondja szívesen adja. Ami kedves tőle, csak felesleges ennyit költenie ránk. Kajával is szeret ellátni, a kisfiától kutakodik, hogy én mennyire etetem, mit főzök, kaptam jópár kioktatást, hogy mit hogy kell csinálni de kb. olyan szinten, hogy vegyek otthonra sót mert az kell.
Ráadásul amikor megjelenik kérdés nélkül ezt azt hoz, fura dekorációk jelennek meg, a szennyesből pedig eltűnnek dolgok, hogy majd ő kimossa. Plusz egy rakat egészségtelen dologgal "eteti" a párom, hogy miért nem adok neki sütit. Mintha a Tescoban nem söpörné be az egész chipses sort a kocsiba, a tőle kapott cukrászsütik pedig csak tönkremennek, mert nem igazán szeretjük őket.
Szerintem ez végül is nem rossz, segíteni akar még ha idegesítő is néha. Lehetne sokkal rosszabb, annyi hülye anyósról szóló kérdés van itt, örüljünk, hogy csak ennyi a bajunk.
válasza:" Kaptam volna én lakást, ha nem ez a megoldás lesz, de ők mondták, hogy minek, ott van már az, menjünk oda. "
Ha ilyen lehetőséged van, előzd meg a további bosszúságokat és a sajátodba költözzetek.
E nélkül is úgy látom lesz épp elég.
Mi az enyémben lakunk, de még így is vannak dolgai. Kulcsot viszont kijelentettem a páromnak, hogy nem kap anyóspajti.
Tényleg! Azon gondolkodtál, hogy miután kulcsa van a saját lakásához, nem fog-e váratlanul meglátogatni?
Pl. ha hazajössz a munkából és ott ücsörögni, jóval előtte, hogy te hazaérnél?
válasza:Mit ad isten átrendezi a konyhát, a ruháidat, kimossa a szennyest, ect.
Nekem megvolt. Hozzáteszem előtte semmi ütközés nem volt anyóssal.
De amikor reggeli kómában öltözök, benyúlok a szekrénybe, és nincsenek a pólóim a megszokott helyükön (csak mert szerinte máshol praktikusabb) akkor borul a bili.
És ez még csak a kezdet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!