Ellaposodás női oldalról?

Olyan egyszerű elpuffantani a brutális férfigyalázó közhelyeket, miszerint a férfi csak sörtől büfögve meccset néz és figyelmetlenül leszarja a párját és aztán csodálkozik, hogy az elhanyagolt asszonyka idővel kereket akar oldani. És mi van, ha az elsnasszosodás a női oldalról érkezik? Mi van akkor, ha a férfi figyelmes, ajándékokat vesz, meglepi a párját azzal is, hogy mire hazaér mondjuk kitakarít vagy leszedi a megszárdt ruhát, étterembe, moziba viszi, nem feledkezik meg az évfordulókról, hófordulókról, mindig kérdezgeti, hogy hogy van, mi újság, tehát abszolút értelemben törődik vele, ellenben a nő az, aki idővel kevéssé igényli a puszilást, a testi érintéseket. A szívességeket nem köszöni meg. Szinte inkább kritizálja a férfit a tetteiért. "Minek?"- kérdéssel utasít el egy-egy közeledést vagy meghittséget. Ugyanakkor együtt vannak, nem veszekednek, nem gyilkolásszák egymást, csak éppen a férfiú érzi úgy, hogy hiába tesz meg mindent, valahogy ő érzi magát romantikusabbnak és figyelmesebbnek kettejük közül. Ha tovább elemezzük, láthatjuk, hogy az anyós egy igazi bunkó, egy rosszindulatú és kárörvendő valaki, akivel egy jót beszélgetni tizenéven át nem sikerül, maximum akkor, ha valakit ki kell pletykálni, negatív, ítélkező megjegyzéseket tenni rá. Ijesztő, hogy a leányzó amilyen messze esett a fájától, milyen mértékben kezdi behozni a lemaradást, hogy a közhelyes "nézd meg az anyját, vedd el a lányát" mondást mintegy beteljesítse. Muszáj ennek így lennie? A női jellem a férfi által nem formálható kicsit a figyelmesebb, romantikusabb irányba? No nem a manipiuláció miatt, hanem azért, mert általában a nők elégedetlenek a kevés törődést adó párjukkal és elesettnek, áldozatnak tüntetik fel magukat. De nálunk meg fordított a helyzet. Én több meghittséget és törődést igényelnék a jelenleginél. Nincs elmérgesedve a helyzet, nem hiszem hogy csak a szakítás/válás lehet az egyetlen megoldás. Vélemények?