Tesómmal elhidegültünk egymástól, mit tegyek?

Menj oda hozzá és öleld meg! Ez sokszor csodákat tesz! De, ha ezt cikinek érzed, egy másik tipp: Amikor az öcsém katona volt és nagyon padlón volt, ezt az idézetet írtam ki neki Edmondo de Amicis A szív című regényéből. Utólag elmondta, hogy amikor laktanyafogságon volt, milliószor elolvasta és ez tartotta benne a lelket. Nem baj, hogy nem illik szó szerint rátok, érteni fogja, miért kapta!Szerintem a feltétel nélküli szeretetről szól, amit csak a "véreiddel" kapcsolatban érzel..

24. péntek.NŐVÉREM

Mondd, Enrico, mikor a papa megszidott, amiért rosszul viselkedtél Corettival, mért voltál velem is goromba? Fogalmad sincs, mennyire rosszulesett. Hát nem tudod, mennyit ringattalak a bölcsőben, amikor kicsi voltál, pedig játszani is mehettem volna, hát nem tudod, hogy minden éjjel fölkeltem hozzád, amikor beteg voltál? Hát nem tudod, hogy ha valami szerencsétlenség érne bennünket, én, a nővéred, akit úgy megsértettél, lennék anyád helyett anyád, s úgy szeretnélek, mint a saját fiamat? Nem tudod, hogy amikor apánk és anyánk nem lesz már, akkor én leszek a legjobb barátod, az egyetlen, akivel halottainkról, a gyerekkorodról beszélhetsz, aki dolgozna érted, ha a szükség úgy hozná, aki kenyeret keresne, hogy te, Enrico, tanulhass, aki mindig szeretni fog, aki minden gondolatával veled lesz, ha a sors messzire vet? Csak azért, mert együtt nőttünk fel, és ugyanaz a vér kering ereinkben.

Enrico, azért bizonyos lehetsz benne, hogy ha felnőttkorodban valami csapás ér, s egyedül leszel, hozzám mindig jöhetsz, s mondhatod: Silvia, nővérkém, hadd maradjak nálad, beszélgessünk egy kicsit azokról az időkről, amikor boldogok voltunk, emlékszel? Beszélgessünk anyánkról, az otthonunkról, a régi szép napokról. Ó, Enrico, nálam mindig tárt karokra találsz. Igen, édes öcsém, és bocsáss meg ezért a szemrehányásért is. Már el is felejtettem, hogy megbántottál, s ha okozol is bánatot, mit számít? Akkor is a testvérem vagy, és semmi másra nem emlékszem majd, mint arra, hogy a karomban tartottam egy Enrico nevű kisbabát, hogy együtt szerettük anyánkat és apánkat, hogy láttalak felnőni, hogy hosszú évekig hűséges barátod voltam.

Írj néhány szót erre a papírra, hogy még lefekvés előtt elolvashassam. Közben - hogy lásd, nem haragszom rád -, tudtam, milyen fáradt vagy, hát lemásoltam neked a Romagnai vér című elbeszélést, amit a beteg kis kőműves helyett kellett leírnod: az íróasztalod bal fiókjában találod. Az éjjel másoltam le, amíg aludtál, írj hát egy jó szót, kérlek, Enrico.

Nővéred, Silvia

A lábad nyomába se léphetek, édes Silvia

Enrico

Én most is megkönnyezem, használd kedved szerint!

Hány évesek vagytok? Tizenévesen szerintem nagyon gyakori az ilyesmi, főleg különböző nemű tesóknál. Talán nem vigasz, de pár év múlva minden helyre jön, sőt, jobb lesz, mint gyerekkorotokban volt!

Azelőtt nekem sem volt sok beszélgetni valóm az öcsémmel, egy szobában laktunk, de mi is szinte csak köszöntünk. Néha azt sem. Ő most 21 éves, én 23, elköltöztem, és a legjobb barátok vagyunk! Tényleg!

Fel a fejjel!