Hallgatag családtagokkal, rokonokkal Ti, hogy szoktatok beszélgetni?

Azt tudtad, hogy nem minden hallgatag ember hallgat azért, mert ostoba és nem akarja magát felfedni, hanem sok nagyon intelligens, mély belső világú, de erősen szorongó ember is így tesz?

Pl. ha lerohanja őket egy felszínes, locsogó ember, akkor csak méginkább elmenekülnek. (Nem arról van szó, hogy te ilyen ember vagy, ez csak példa.)

Nem kell a te beszédkézségeden semmit sem fejleszteni. A hallgatag vagy erősen szorongó emberekkel úgy kell beszélgeni, hogy meg kell tanulni figyelni rájuk, és megvárni, amíg feloldódnak. Ehhez kiváló pl. néhány olyan sablon bevezető szöveg, ami általános téma, senkinek sem fáj, senkit sem zavar. Ezért szoktak pl. az angolok folyton az időjárásról beszélni kezdésként. :)

Arra figyelj, hogy kerüld az egyes szám második személyű mondatok használatát, ha valakivel beszélsz, és valakiNEK beszélsz. Otthon nagyon sokan személyeskednek. pl. ún. Én-kiterjesztésnek (és a másik részéről nézve vele szembeni agressziónak) számít az, ha így beszél valaki:

"tudod, amikor ezt csinálod..." és valójában nem a másik csinálja, hanem az, aki beszél. Ilyenkor öszemossa a beszélő önmagát a hallgató féllel. Nem szabad!

A "tudod"-ozás különönsen zavaró olyan emberrel szemben, akiről tudjuk, hogy okos, vagy okosabb, mint mi. Persze, hogy tudja. De ha folyton a nyakába öntjük ezt a süket szöveget, akkor úgy fogja magát érezni, hogy egy idióta és elmenekül. (Holott mi vagyunk azok, ha egy nálunknál okosabb embert akarunk kioktatni arról, amit jobban tud, mint mi vagy bárki más.)

Kerüld a személyeskedést, és a panaszkodást, a belevonósdit. Egy intelligens hallagtag ember megijed attól, ha a nyakába öntik a panaszáradatot (ami szintén agresszió), ő maga nem olyan típus, hogy ezt visszadobná neked (tehát a nyakán marad az agresszió). Ha nem kifejezetten intelligens, de hallgatag ember, akkor sem fog örülni annak, ha panaszkodsz neki, mert éppen azért lett hallgataggá, mert (igen valószínű) túl sokat kapta ezt a közvetlen környezetében: más folyton locsogott és panaszkodott, és neki KELLETT a hallgató félnek lennie. (Egyes anyák szoktak ilyen "kiváló" hatással lenni az érzékeny vagy veleszületetten nagyon jó természetű gyerekeikre.)

Szóval, ne a beszédkézségedet fejleszd, hanem az empátiás oldalt. Figyelj rájuk, hagyd őket megnyílni, ne szólj bele a mondataikba (ismétlem: nem tudom, hogy milyen ember vagy, ezek csak példák, nem bántásból mondom!), bármennyit is kínlódnak egy-egy mondat összerakásával, legyél türelmes!

Ha pedig mindez nem megy, akkor nem kell hallgatag emberekkel társalgást erőltetni. Neked sem tesz jó, és nekik sem.

En is csendben levo fajta vagyok. Szemely szerint en kifejezetten orulok, ha beken hagynak.

Az olyan csaladtagot nagyon szivesen fogadom, aki sokat beszel, nekem meg csak bologatnom kell ra.

De ha probalnak faggatni, attol ruhot kapok.

remelem segitettem.

ráüvöltök: kuss legyen már!!!

ekkor mindig megszólalnak.

fura