Ki a legfontosabb az életedben? Anyukád, a párod, vagy a gyerekeid?

1. Első, akit VÁLASZTUNK. Tehát a pár. Ezért nagyon lényeges, hogy hogy választunk! A párunkkal ne legyenek nagy konfliktusok!!!

2. A többit igazából nem kellene rangsorolni, illetve nem mindegy miről van szó. De a pár után inkább következik a gyerek, és aztán a szülők. A szüleink és a gyerekeink, ugyanis nem választott emberek, hanem őket KAPTUK, EZT DOBTA A GÉP.

A család az ott kezdődik, hogy nő+férfi, és nem ott, hogy férfi+anyukája vagy nő+gyereke, stb...

Ha a nő+férfi nem jönnek ki, akkor bármennyire is imádja a nő a gyerekét és viszont, ha nem tud családi érzést adni a gyerekének azáltal, hogy szereti a párját (gyerek apját és nem pótapukákat), akkor megette a fene...

Ha meg valakinek azért vannak vitái a párjával, mert mindig elhanyagolja és inkább a saját anyjához/apjához húz, akkor megint megette a fene, mert akkor miért is választotta a párját párjának? Miért nem maradt anyuci szoknyája mellett???

A pár a legfontosabb tehát, a többit össze kell hangolni ahogy lehet. Egy okos szülővel meg jól nevelhető gyerekkel könnyebb, beleszólós anyucival és hisztis gyerekkel nehezebb. (Bár a gyerekhisztinek általában oka van, ott már el kell gondolkodnia saját nevelésén a szülőnek, de ez nem szorosan kapcsolódik a kérdéshez.)

1, A párért "ÉLNI".

2, Gyereket tisztességben, békességben, kötelességtudóan FELNEVELNI.

3, A szülőket TISZTELNI, és ami jót kaptunk tőlük viszonozni, ha sok jót kaptunk, akkor normál mértékben beengedni felnőtt életünkbe. De ha nem jót kaptunk tőlük, akkor óvatosan távolságot tartani velük, hogy ne rontsák el a "mi családunkat" is.

(Aki szerint "a gyerek az első mindig mindenben", attól könnyen lehet, hogy majd a gyereke menekülni fog. Vagy ő maga fog beleszólogatni a felnőtt gyereke házasságába, mint egy kibírhatatlan anyós/após. De ha befolyásolható és túlzottan önállótlan az imádott gyermek, még az is lehet, hogy sose fog rendes párt találni, és a fojtó szeretetű megöregedett anyukának az életben nem lesz unokája... ;-))

Szerintem ezt nem lehet így megsorszámozni egy jól működő családban. Ahogy az egyik válaszoló leírta a gyerek olyan szempontból első, hogy az ő érdekeit tartjuk mi is elsőnek. A cipős példa jó volt. Őt mi vállaltuk, felelősséggel tartozunk érte, ebben benne van, hogy ő a No 1

Ugyanakkor nem tudnám azt mondani hogy a férjemet kevésbé szeretem. Máshogy. Vele kapcsolatban más vállaltam. Szerintem ez a legképlékenyebb kapcsolat a három közül, a gyerektől, anyától pl. nem válunk el, míg azért a házasságban nagy a válási arány. Őket toleráljuk mindig, míg meg kell nézni itt is pár kérdést, a férj megbánt egy nőt mi a válasz? Válj el. Ha a gyereke/anyja? Bocsáss meg neki mert a gyereked/anyád. A magyar mentalitás ilyen. Ezzel nem azt mondom, hogy tűrjünk a párunknak mindent, mert ezt mondanám utolsóként, csak azt akartam szemléltetni, hogy a párjaikra sokan úgy gondolnak pótolható. Ez szerintem rossz. Nem a nagy rózsaszín ködön át kell párt választani, hanem tiszteleten, szereteten együttműködésen alapuló kapcsolatokba kellene belemenni. (persze ha szerelem is van akkor az úgy a tuti:))

A szülőkkel való kapcsolat pedig szerintem fontos. Nem mondom hogy együtt kell élni velük, de én szeretem ha egy héten többször találkozunk (mindkettőnk szüleivel), segítjük egymást, mint régen tették stb. Kettőjükkel is más pl. a kapcsolatom, de nincs az hogy egyikőjüket jobban szeretem mint a másikat. Talán köztük még nehezebben tudnék választani.

Ha mindenképpen kell egy sorrend: gyerek/pár és szüleim. De ezt sem szívesen teszem meg.

A párom. Ha lesz gyerek, akkor se ő lesz az első... Hanem egyformán a párommal. Szóval a családom az első.

Akinek a gyerek az első, azokból lesz a megcsalt feleség, mert elfelejt nőnek lenni.