Fordítva is igaz, hogy egy diplomás nő a diplomás férfiakat keresi?

9#-es!

Részben igazad van, de csak részben. Túlzottan általánosítasz, és csak az anyagi részét látod a dolognak.

Sokban ott a felsőbbrendűség, de nem mindben. És kevésbé az iskola, inkább a szülők nevelik ezt a gyerekbe. A gyerek elhiszi a szülőnek, hogy ha nem tanul, nem lesz állása, és nehezen fog megélni. Közben ez hülyeség, mert ahogy leírtad, manapság mire jó egy diploma... tök igazad van.

De akkor sem jelenthető ki, hogy aki diplomás, az felsőbbrendűnek érzi magát!!!

Aki diplomás és diplomást keres, az legtöbb esetben nem azért teszi, mert presztízs, meg jó megélhetés, meg könnyebbség a munkaerőpiacon... Nem...

Hanem mert az, hogy valaki elvégzett egy egyetemet/főiskolát, az garancia arra, hogy kellő mértékű esze, logikája, és felfogóképessége van. Nagyobb valószínűséggel tudnak együtt elmélyülni bármilyen témában, és ez jó. Sokak szeretnek új dolgokat tanulni, a tanulási vágy is nagyon fontos tényező, és kinél ez fontos, annál kicsit unalmasnak tűnhet egy olyan pár, aki utál tanulni, utál olvasni, utál okosodni. Nem, nem mondom, azt, hogy aki nem diplomás, azokra ez nem lehet igaz, hanem csak azt, hogy kevesebbre igaz. Aki viszont diplomás, az viszont nem lett volna diplomás, ha nincs benne tanulási vágy, ezért ez egyfajta garancia a szellemi lényére...

A munkaerőpiac, meg hogy ki viszi többre, ki keres többre, az egész más kérdés.

Egy ügyes kőműves pár év alatt milliomos lehet, mert kőművesekre mindig szükség van. Míg egy marketingszakember lehet, hogy 30 évesen is csóró, ha pechjére nem talál hosszútávra állást.

Úgyhogy ha a szőke kislány "eltartót" keres magának, akkor jobb ha nem a diplomát nézi, hanem hogy van-e menő vállalkozása a pasinak... :-)

Aki nem a pénzre hajt, hanem egy eszes, világra nyitott, érdeklődő, befogadó szellemi lényre, az meg jobb (biztosabb), ha a diplomások között keresgél...;-)

9-es voltam

Ok. Én leginkább jogászokat/joghallgatókat ismerek. Őrájuk viszont nagyon is jellemző a felsőbbrendűség. A legszerényebb, legcsendesebb kislányból is öntudatos DR. XY-t (a dr-en van a hangsúly) faragott az egyetem. (nem a szülő)

Egy tanár, szoc. munkás, közgázos lehet, hogy más világ.

Az általam ismert több tucat joghallgató/ fiatal jogász egyike sem állt volna le egy éjszakánál hosszabb időre még egy aluliskolázott lánnyal sem. Most már 30 felett viszont tudok példát mondani rá...

Az, hogy nem a diploma számít, leginkább azok mondják, akiknek nincs.

Az mindenesetre biztos, hogy az egyetemen megtanítottak úgy gondolkodni, ahogyan sehol másutt nem tudtak volna. És ez olyan emberekben, akik nem jártak egyetemre, nincs meg. Így igaz, ahogy előttem írták: mást várnak az élettől egyszerűen.

Az igaz, hogy a papír megléte/hiánya önmagában nem mond semmit az emberi minőségről, de hátteret is vizsgálva akár arról is mondhat: azért nincs diplomája az illetőnek, mert ellébecolta az egyetemet és sz**t tanulni, pedig a lehetősége és a képességei meglettek volna hozzá? Akkor hogyan áll helyt, mennyire megbízható az élet más területein? Azért nincs, mert olyan hivatása van -- de azt szívvel-lélekkel csinálja --, amihez egész egyszerűen nem kell diploma? Ez megint teljesen más ügy! Stb... stb...

Egyébként bölcsészlány voltam (ezek közül lány még vagyok, bölcsész már nem, amióta végeztem), bár sose voltam olyan (de azt aláírom, hogy az átlag bölcsészlány tényleg olyan!), mint ahogy azt az egyik fentebbi hozzászóló felvázolta. Nem kevés plusz küzdelmet jelentett számomra egyrészt az, hogy folyton kilógtam a sorból, mert komolyan vettem az egyetemet és végigdolgoztam, tanultam azokat az éveket, másrészt meg hogy ugyanakkor mindenki folyton rám akarta húzni ezeket a sztereotípiákat, csak senkinek nem jött össze, de ez elég sok munkámba került.