Hogy segítsek kiszakadni nővéremnek ebből a közegből? Kérlek olvassátok el, lehet picit hosszú, de szükségem van kívülálló tanácsokra

Megpróbálom nagyon tömören leírni a helyzetet. Kicsit több, mint egy éve összejött egy sráccal. Nővérem 24, a fiú 27.

Minden jól kezdődött, örültem a kapcsolatuknak, mert tesóm egy 5 éves, a végére eléggé rossz és bonyolult kapcsolat volt túl. De aztán fokozatosan kezdődtek a gondok.. Nekünk már sajna nincsenek szüleink, csak ketten vagyunk egymásnak. A párja anyja elkezdte szekálni, láthatóan versengeni a tesómmal, mert a legnagyobb fiát "csábította" el -szerinte- és ezt ő nem tudja feldolgozni. Hozzá tenném, hogy ez a nő jelenleg külföldön "tartózkodik" a többi 3 gyermekét itthon hagyva a rokonokra, mert ha itthon lenne, akkor már börtönben kéne ülnie. Mindegy is, csak érzékeltetni szerettem volna, hogy milyen tipusú nőről beszélek. Amíg itthon volt folyamatos drog és eltünedezési problémák miatt gyakorlatilag hónapokig tesómék nevelték a 2 kiskorú testvért...Ennek ellenére, mikor tesóm ellent mondott ennek a nőnek, azonnal le lett hordva mindenféle "jött ment k-nak" de még meg is lett fenyegetve, hogy meg lesz veretve, azért mert nővérem nem volt hajlandó egy bizonyos dologban az "anyósa" érdekei mellett hazudni. Ebből persze akkor voltak problémák, a fiú is kiállt tesóm mellett, de szépen elcsendesedtek a dolgok. (már akinek, mert tesómnak ez mai napig borzasztó tüske)Nagyon húzós hónapok voltak ezek, gyakorlatilag 24 évesen főzött, mosott, takarított 2 "idegen" gyerekre,ami neki természetes volt, mert szerette és sajnálta őket. Én már akkor kifogásoltam az egészet, mert ez abszurd, ez egyszerűen nem az ő dolga és figyelmeztettem, hogy tönkre fog menni ebben, tönkre is ment. Kis idő múlva kezdődött, hogy a barátja folyamatosan ellenőrizgette őt. Telefonba kutakodás, mindennapos számonkérés, percre - helyre pontosan. Nővérem egy iszonyatosan empatikus ember, ő meg is tette a barátja szerint "kötelességnek" számító beszámolásokat, de tudom, hogy lassan ebbe is kezd beleroppanni. Egyébként munkán kívül minden egyes pillanatukat együtt töltik, ezért tökéletesen fölösleges ez a rögeszmés felkérdezgetés.. Legutóbbi és talán legnagyobb trauma.. Nővérem 5 hónappal ezelőtt teherbe esett, oké aláírom, hogy nem tervezték (gyógyszer mellett történt a dolog) de -együtt- nincs rossz anyagi helyzetük, meg tudták volna tartani a gyereket, amit tesóm nagyon szeretett is volna.. Azonban a barátja...majdnem hogy az utolsó pillanatban "meggondolta" magát és konkrétan rá akarta kényszeríteni az abortuszra, miszerint, ő még nem vállal fel egy gyereket és nem kell neki tesóm, csak "koloc" az ő szavaival élve - nélkül. Mint már említettem, nekünk már nincs ki segítsen- egyedül képtelenség lett volna felnevelnie egy gyereket, amiért végül is sor került az abortuszra. Teljesen belerokkant, azóta sem tudta túltenni magát rajta, mert már majdnem 3 hónapos kismama volt. A barátjának arra van idegrendszere, hogy számon kérje minden pillanatát, de arra már nem volt, hogy foglalkozzon a dolog lelki oldalával, a műtét napjának időpontját sem tudta volna, ha nem hívom fel telefonon és küldöm el melegebb éghajlatra, hogy a tesóm éppen a kórházban fekszik, ő pedig annyit nem kérdez, hogy szüksége van-e valamire. Nem ment be hozzá, nem ment el érte utána, nem segített neki. Egyetlen abortuszhoz kapcsolódó megmozdulása az volt, mikor tesóm telefonjában kutakodott éppen és talált egy számára ismeretlen vezetékes számot. Amit persze előtte, kihangosítva kellett felhívnia nővéremnek, mert a pasija már csapkodott idegében, hogy "miféle számokat hívogatsz te k.." A klinika száma volt az. Nagyon elhidegült a műtét után a barátjától, már nem bújt hozzá, nem éreztette vele azt a törődést,amit előtte. Amire persze a reakciók mindig a hisztizés, üvöltözés, még erősebb számonkéregetések követtek. Tesóm már teljesen úgy viselkedik, mint egy emberi roncs. Akármi vitát generál a barátja már csak annyit mond rá, hogy "igen", vagy "oké", miközben ő szidalmazza, fennhangon beszél vele. Le is fogyott teljesen egy amúgy sem teltebb nő, ezért nagyon látszik rajta a belső feszültség. Párszor próbált már elszakadni, és hazajönni hozzám, de ilyenkor mindig jön a lelki terror, hogy "soha nem is szerettél, ha csak így képes vagy itthagyni, büdös k. vagy, biztosan van már új kiszemelted..." és a legjobb, hogy -és ezt nekem mondta egyszer, mikor összevesztem a barátjával- hiába történt sok minden bántás az ő családja részéről nővérem ellen, ez nem ok arra, hogy otthagyja őt, hiszen ha a mi szüleink élnének és ezt csinálnák vele, ő akkor is kiállni tesómért. ( Gondolom, mikor a saját gyerekét elvetette vele és egyetlen egyszer nem kérdezte meg, hogy jól van - e.. ) Másrészt a mi szüleink az életben soha nem viselkednének és lennének olyan emberek, mint az ő anyja. Tudom, hogy nem dönthetek felnőtt ember helyett, de mit kéne tennem, hogy végre összepakoljon és eljöjjön attól az embertől? Hagyja magát teljes mértékben kihasználni és manipulálni, pedig egy okos nő.. fogalmam sincs, mi történhetett vele, nagyon aggódom ...