Valaki tud egy arany középutat találni? (Szappanoperát kéne forgatnom szerintem, hosszú lesz)

Én 22 éves vagyok. 2 éve ismerek, és nagyon megszerettem egy akkor 33 éves férfit. Eleinte barátság indult, ami fél év után szerelemmé (?) alakult, viszont egy csavar volt a dologban, hogy köztünk 1000km volt(most már több). Mindketten magyarok vagyunk.

Interneten keresztül ismerkedtünk meg, de élőben is sokat találkoztunk, majd miután visszatértem, ismét interneten keresztül szinte MINDEN NAP beszéltünk. Voltak vitáink, és voltak nagyon szép pillanatok. Szóval fél év után megkérdeztem, hogy most együtt vagyunk-e vagy sem, mert amit csináltunk és ahogy beszélgettünk, az nálam már teljesen kimerítette.. Akkor azt mondta, hogy nem tudja, hogy szerelmes-e, meg hogy messze vagyok stb. és nem akarja, hogy miatta visszatérjek.... Ebből lett egy oltári nagy vita, amit a végén úgy zártunk le, hogy megvárjuk, míg a szerződésem letelik (fél év), és meglátjuk... Jó, lepacsiztuk. Továbbra is toltuk minden nap áldott nap a skypeot...

Aztán megismerkedtem egy sráccal kint, és lelkiismeret furdalásom is volt, engedélyt(!) is kértem a sráchoz, majd miután kapcsolatba léptem továbbra is folytattuk a skypeolást. Persze visszavettünk belőle, de azért a beszélgetések és néha-néha incselkedések is ott voltak.

Telt múlt az idő, néha voltak furcsaságok amiknél megkérdeztem, hogy szerelmes-e, vagy ilyesmi, de folyamatosan állította, hogy nem szerelmes belém. Év elején otthon jártunk a Párommal, és találkoztunk. (Meg ők is)

Annyira felzaklatott lelkileg, hogy megijesztettek az érzéseim. Pedig nem csináltunk mást, mint élőben ettünk egy sütit, és beszélgettünk, és szemben ült velem... Jó, visszatértem a barátommal, majd még távolabbra költöztünk, jelenleg több mint 1500km van köztünk. Utána meséltem neki, hogy felzaklatott a röpke idő, magam sem tudom mire vélni.

Leszögezném gyorsan, hogy a Párom első pillanattól fogva tudott róla, és folyamatosan mondogatta, hogy vigyázzak vele, mert más gondol, mint amit mond... Én meg védtem a barátomat, hogy ő a barátom, és tiszteletben tartja a kapcsolatomat...

Na ja..

Szóval most otthon jártam megint, most már egyedül. És nála aludtam.

(Most hallom, a hőbörgéseket)

Tehát, ott aludtam; de nem első alkalom, hogy fiú barátomnál alszom. (Több a hímnemű ismerősöm, mint lány :/ ) Jó, azt is tegyük hozzá, hogy egy ágyban... (ez tudom butaság volt.. nem nem feküdtünk le)

Szóval egész idő alatt TELJESEN úgy állt hozzám, mintha együtt lennénk. Mármint, az ember úgy érezte magát mellette, mint akibe szerelmes vki. Annyira sugárzott belőle, nem tudom leírni...

Utolsó éjszaka ráadásul minden felgyorsult... Túl közel engedtem magamhoz, és annyira gyönyörű volt a becézgetése... S bár nehezen, de elég határozottan befejeztettem vele.

Persze jókislány révén bevallottam a Páromnak mi történt. (aki amúgy 27 éves most). Persze azonnal a nyakát akarta, de legalábbis a tökeit, és teljesen úgy állt az egészhez, mintha nem lennék hibás... De szerintem igenis két emberen múlott. Szóval ebből még mindig vannak brutális viták, mert eltiltott tőle, én viszont nem tudom mit akarok... Szeretem a Páromat. Tényleg, gonosz kis törpe vagyok, amiért túl közel engedtem magamhoz a "barátomat", aki talán nem is a barátom, de ő állandóan állítja, hogy nem szerelmes, viszont szeret, nagyon is, de nem szerelemmel, mert akkor úgyis látnám, ha szerelmes lenne.

Tehát még azt sem mondhatnám, hogy akkor járatlanért járt utamat elhagyom, mert nincs hova. Meg nem is akarnék, mert a Párom olyan dolgokat képvisel, amikért imádkoztam. Viszont a barátom meg olyan dolgokat birtokol, amikért szintén kislány korom óta imádkoztam, és annyira összegyúrnám őket egybe; de nem lehet.

És... bár még van egy hét mire újra haza kell mennem, de jelenleg ott tartunk, hogy lehet butaságot fogok csinálni, mert annyira szeretném, és annyira kívánom; de közben mar már most a lelkiismeret furdalás, hogy mit akarok csinálni...

S ez az érzés belül, ez a mérhetetlen kiváncsiság és vágy, és maga már csak az is, hogy még egyszer utoljára fürdőzhessek abban a szeretetben, odafigyelésben, amit a barátom adott, már csak azért is szeretném meglépni.

De, tudom, hogy nem szabad!

Ha nem lépem meg, akkor meg jó ideig csak álmodozni fogok, és a kapcsolatom tönkre mehet a Párommal. Gondolom én legalábbis.

A Párom határozottan eltilt a barátomtól, és szidja mint a kutyát; én viszont nehezen tudok meglenni nélküle, mert egész idáig kitöltötte a mindennapjaimat, és csak úgy hipp-hopp képtelen vagyok. Próbáltam én már mindent, de a végén én kértem elnézést a szavaimtól.

Most a tiltás ellenére levelezgetünk, aminek a Párom rettenetesen nem örül, viszont míg nem beszélhettem vele, akkor meg depressziós voltam, és minden nap veszekedtünk...

Mi a francot csináljak?!