Hogy lehetne véget vetni egy anyós-férj háborúnak?

Ha ez anyós meny probléma lenni mindenki azt írná, hogy a férj miért nem áll ki a felesége mellett.

Így én most neked is ezt mondom állj ki a férjed mellett, ő a családod.

Kérdező, a helyzet az, hogy ha anyukád elmegy feljelenteni a "tiltott helyen parkoltam, más kapubejárójában, az illető meg a kapuja használata közben belém jött" címmel, őt bírságolták volna meg, ugyanis senki sem kötelezte a tilosban parkolásra. Szóval a férjedet sem értem, mit lehet ezen 2 órán át üvöltözni, én közöltem volna egy mondattal. hogy "ha van még fölös 50 rugója közlekedési bírságra, menjen nyugodtan" és otthagyom. Szóval élek a gyanúperrel, hogy ezek az emberek voltaképp élvezik az egymással való háborúskodást, mint valami extrém sportot. Na, innentől meg nem tudsz vele semmit se kezdeni, azt csak akkor lehet, ha legalább az egyik megunná...

Mondjuk megteheted azt is, hogy felhívod a figyelmüket, hogy legalább a jelenlétedben viselkedjenek egymással ember módra, vagy elmehet mindkettő a fenébe...

Kérdező!

Te magad is írod, hogy az a jó anyéd zrikálja a férjedet. Miért nem szólsz te rá? Mellesleg az "én házam az én váram" elv erősebb minden anyósnál.

Ebben a helyzetben valóban kiállhattál volna a férjed mellett. Itt valóban anyukád szította direkt a tüzet.

Hosszú távon pedig szerintem az lenne a legokosabb, hogy ha találkozni akarsz édesanyáddal, akkor elmész hozzá. Egyedül. A férjed nélkül. Anyukád pedig nem megy hozzátok. Így nem találkoznak. Ha nem találkoznak, akkor pedig vita sincs.

Én "nézőként" jól szórakoznék az ilyeneken:)

Legalább nem unalmasak a napok:)

A 8-ast nem tudom miért kellett nullázni, remélem a hasznosolásom felhozza kicsit.

Nálunk após (apám) és meny (párom) közhelyfesztivál dívik.

Én az ilyen helyzetekre azt vetettem be korábban, hogy mindegyiküknek elmagyaráztam, hogy:

-kedves Apu! Szeretlek, fontos vagy nekem, felnézek Rád, mert Te vagy az apám. Ugyanakkor kérlek, vedd figyelembe, hogy a XXXXXXX pedig a kedvesem, a párom, akit szintén szeretek. Így, ha őt bántod, aki nekem fontos, azzal engemet is bántasz és ez nekem rossz. Ígyhát felkérlek, hogy az irántam való szeretetedre való tekintettel, légy toleránsabb vele.

Aztán:

Kedves XXXXXXX! A kedvesem vagy, szeretlek, Te vagy életem párja. De nekem fontosak vagytok mindketten, azaz Édesapám is és Te is. Nekem fontos az, hogy ővele is jóban legyek. Beszéltem vele, kiálltam melletted, szembesítettem azzal, hogy Te a párom vagy és szeretlek, és ha ő Téged bánt, akkor azzal engem is. De szeretnélek megkérni, hogy Te énrám való tekintettel kicsit vedd lazábban a dolgait, kevéssé reagálj, ne foglalkozz. Hidd el, ha valaki engem olyan helyzetbe hoz, hogy "ŐRLŐDNÖM" kelljen, azzal ellenem cselekszik. Gondolom nem ezt szeretnéd.

Végezetül egy másik fordulóban még elmagyaráztam mindegyiküknek, hogy nekem valóban nagyon fontos a "jóban levés" mindegyikőjükkel, de nem tudok felelősséget vállalni együk dolgaiért sem a másiknál. És kérem, engem is tartsanak tiszteletben, annyira, hogy igyekezzenek első körben engem kihagyni a triviális konfliktusokból. Ha olyan dolog van, ami tőlem is függ, rajtam is múlik, az oké, de nem vagyok követség, ne háborgassanak örökké a másikukkal.

Részben hatott, néha meg kell ismételnem az "eligazítást", akkor megint van "kerékvágás".

Én ezt ajánlom Neked is Kérdező! Mondd el, hogy nem vagy malomkő, nem akarsz kettejük között őrlődni, aki őrlődtet, az érzelmileg zsarol, azzal pedig ellened tesz. Ennyi.

Kedves utolsó!

A felek teljesen tisztában vannak annak, amiket olyan szívhez szólóan leírtál. Ennek ellenére csinálják. A mi családunkban a feleség húga volt az "anyós", és végül is elérte, hogy a felek elváljanak, és mindketten albérletbe költözzenek. És mindezt csinálta azért, mert ő valamiért nem kellett a kutyának sem.