Vita után azt mondja a szülő hogy nem vagy a gyerekem az nagyon szánalmas nem?

Én inkább megsemmisülve érezném magamat, ha édesanyám ilyet mondana nekem. Szerencsére mi vagyunk olyan viszonyban, hogy tudom, hogyha kicsúszna ilyen a száján, akkor olyan önostorozásba kezdene, amikor kitisztul az agya, hogy őt hosszútávon ez sokkal jobban megviselné mint engem.

Én sem tudnék hasonlót mondani a szüleimre.

Talán visszakérdeztem volna, hogy mutassak-e róla papírt, hogy ő az anyám/apám!? Majd rácsaptam volna az ajtót, hátha kicsit észbekap, hogy ez azért nagyon durva kijelentés a gyerekével szemben.

Ha én mondanám anyunak, hogy ő nem az anyám, gyanítom ő is hasonlóan tenne.

erre tényleg nem lehet máshogy reagálni, elég lesújtó, h egy szülő ilyet mond, de mentség nincs rá.

nekem is voltak tinikoromban elég durva vitáim, balhéim anyámmal, de max annyit mondott, h hülye pitsa vagyok. ami néhol jogos volt :) nem haragszom rá, szeretett, és megtett értem mindent, de elég nehéz volt neki egyedül felnevelnie, és végső dühében mondott néha cifrát.

ilyet jóérzésű szülő nem mond a gyerekének, mert tragikomikusan hangzik.