Jogos, hogy nem köszöntöm fel apámat a születésnapján, ha pár nappal ezelőtt kést fogott rám?

Drogozok? LOL.

Nem akarom fényezni magam, de sok szülő szeretne magamfajta gyereket.

Tanulok, nem járok bulizni, nem iszok, dohányzok, semmi ilyesmi, még barátom se volt, jóformán egésznap otthon kotlok a könyvek felett.

Persze én sem vagyok tökéletes, seprű, porszívó, mosogatószer fóbiám van, ahogy ő szokta mondani "egy teát sem tudok megfőzni", és igen, megmondom a magamét neki, ha igazam van, de azért azt hiszem, hogy ezek nem elegendő indokok ahhoz, hogy így bánjon velem.

Az egyik legnagyobb probléma, hogy ő a 19. században él, és azt képzeli, hogy egy egy lánynak egy erénye van a világon, az pedig az, hogy tud főzni és takarítani.

Söpörj fel, és te vagy a család sztárja. Nyerj meg egy Shakespeare fordító versenyt, és kapsz egy elismerő mosolyt.

Nem semmittevés céljából meresztem egész nap a seggem, hanem mert többre akarom vinni, mint pl. ő.

De igazából nincs mit szépíteni a dolgokon, egy lusta dög vagyok. Megvetendő dolog ez? Igen. És ezért azt érdemlem, minden más jó tulajdonságom ellenére, hogy úgy beszéljen velem, ahogy a kutyájával nem beszélne, és az életemre törjön? Nem.

Nem vagyok tökéletes, mint mondtam. De elhiheted, hogy nem tiszteletlenül születtem. Sok éves munkával pusztított ki minden jóérzést belőlem iránta.

Az oké, hogy eltart, ha már megcsinált. De hogy mellékesen kisgyerekkorom óta megaláz, mert azt hiszi, hogy az vicces, az nem probléma, igaz?