Ha az iskolába 4-est kapok otthon mindig nagyon leszidnak: ordítoznak büntetés stb. Mit tudnék tenni? ( bővebben lent )

#12

Kérdező,ebben az esetben a következőket tudod tenni

Édesapádnak ezt mondod ha beszól:

"Pont te pofázol a kegyelemketteseddel?"

Oké,apud kihúzva

Anyukád már keményebb dió.Van róla írásos bizonyíték hogy ő sosem kapott ötösnél rosszabb osztályzatot?

Az én szüleim szakmunkásképzést végeztek, és mindig nagyon haragudtak, ha rossz jegyet hoztam. Sosem ordibáltak, de mindig nagyon csalódottak voltak, néha pedig kaptam büntetést (nem volt tv-zés, nem mehettem le játszani az udvarra...). De tudtam, hogy értem haragszanak, nem rám. Ez nagy különbség. Mindig fájt, ha csalódottak voltak, és azért tanultam, hogy mosolyogjanak. Most már magamért, de ez hosszú út volt...

Tudom, hogy a hatodik nehéz, emlékszem, végig kitűnő voltam, kivéve azt az évet, akkor lett három négyesem, tudom miről beszélsz.

Mondd meg nekik, hogy kihozol magadból mindent, és ennyire vagy képes, de igyekszel, mert tudod, hogy fontos. Nem lehet mindenki a legjobb, de mindenki lehet magához mérten a legjobb. Erre törekedj, és lássák is rajtad, hogy magadért törekszel.

Az is jó ötlet, hogy megkéred őket, hogy segítsenek, elvégre még csak általános iskolás vagy, annyira nem lehet nehéz az anyag, hogy ne tudjanak kikérdezni...

Sajnos nem mindenki meggyőzhető, erre is fel kell készülnöd. Akkor tanulj csak tovább, és valahogy próbáld nem olyan komolyan venni, ha mérgesek.

Remélem tudtam segíteni :)

10: Meglepődnék, ha orvosira járnál hármas matek érettségivel és négyes irodalommal....

Kérdező, pár négyes mindenkinek becsúszik, ez van. Próbálj meg leülni a szüleiddel, és elmondani nekik, hogy ha leszidnak egy négyes miatt akkor csak feszültebb leszel. A négyesnek a nevében is benne van, hogy jó. Mindenkinek vannak rosszabb napjai, egyszerűen nem lehet mindig 100%-on teljesíteni. Viszont ne tűnj el és ne csinálj semmi butaságot, mert azzal csak rontanál a helyzeten és akár magadat is veszélybe sodornád.

Szerintem hosszútávon mindenképpen megéri ez. Megértem a szüleidet, én emiatt lettem maximalista, és folyamatosan céltudatos, ha a szüleid már nem "izélnek" emiatt, akkor is bennedmarad a maximalizmus, hosszútávon iszonyatosan megéri ez! Örülj neki, szokj hozzá, ne legyél töketlen! És ennek köszönhetően mindent elfogsz érni az életben.

A kétkedőknek meg annyit hogy a maximalista ember nem boldogtalan, és ideggel teli az élete, ez ccsupán az egyéntől függ. Nem fogsz belehalni abba hogy tanulsz!

Detto anyám. Ő ugyanezt csinálta. El is érte vele, hogy soha nem mondtam el a jegyeimet, hazudoztam össze-vissza így legalább csak évente 2-3 alkalommal a szülőik után volt balhé.

Amikor mindezt úgy igazán meg tudtuk beszélni az mostanában volt, mikor az unokájával akarja ugyanezt eljátszani én meg nem hagyom. Tudtam, hogy megbántom de csak elmondtam neki, hogy mennyire rossz volt ez nekem anno. Meg is értette, de ő is elmondta, hogy csak jót akart, hogy vigyem valamire stb...

Szerintem te ne várj eddig, próbáld elmondani, hogy mennyire bánt ez téged és hogy próbálsz mindent megtenni, de hát nem lehet mindig mindenki kitűnő + Magyarországon a boldoguláshoz a kapcsolatokra legalább akkora szükség van mint a tanulásra ha el akarsz érni valamit.