Szerintetek illendő lenne felköszönteni párom anyukáját ebben az esetben?

Igazából ténylegesen ez most merült fel közöttünk első alkalommal, mert mint mondtam eddig mindig külön töltöttük ezt a napot távol a családtól és nem hiszem, hogy e miatt már azt kellene fontolgatnom, hogy elhagyom a párom.

Leültem vele, megbeszéltük délután, és elmondta, hogy ezelőtt ők sem lepték meg csak kis ajándékokkal az anyukájukat, de tavaly (én meg sem gondoltam, hogy emiatt volt ez a fordulat), beteg volt az anyukája ősszel és nagyon közel volt, hogy elvesztik, és most minden követ megszeretne mozgatni, hogy azt érezze, hogy szükség van rá és szeretik őt... mindegy hosszú lenne leírni.

De azóta random is vesz ajándékokat az anyukájának, nagyon sok mindent megcsinál helyette, szóval jó szándékúan gondolta ő ezt, és azért szeretné ha megköszönteném, mert az anyukája azt mondta, hogy szinte a lányának tekint, mert mikor beteg volt és párom nem tudott ott lenni a kórházban én bementem hozzá... és most ez indított el benne valamit. De megbeszéltük hogy nekem a pénz miatt nem oké, és arra jutottunk, hogy akkor párom készíttet egy olyan csokrot neki amilyet szeretne, amilyen árban gondolja, én pedig egy nagyon szép tortát találtam amit elkészítek majd neki...

Az én anyukámnak pedig én készíttetek csokrot (plusz a kis személyes ajándék) ő pedig besegít apunak, hogy anyu álompolcát összerakják.

Szerintem teljesen okos kompromisszumra jutottunk... nem szakító ok, csak néhány értelmes mondat kellett, hogy oda tudjak állni elé és ezt megbeszélni vele...ami lehet az én hibám, de ennyire élesen még sosem jöttek ki az anyagi különbségeink...

Köszönöm mindenkinek a segítséget!