Hogy kezlenéd ezt a családi helyzetet?

Röviden a történet, diplomás ember vagyok. Szültem egy gyereket, és mikor betöltötte a hármat nem bírtam elhelyezkedni kül. okok miatt még otthon voltam, kb.. egy évet. Nem vették fel az óvodába, fellebeztünk, aztán beteg lettem stb.. (ebben az időben feketén dolgoztam néhány órát naponta tehát volt keresetem) Majd rendeződtünk, soha nem mentem senkihez a problémáimmal, nem kértem pénzt stb.. párommal megoldottuk, szépen éltünk, soha nem volt tartozásunk, a gyerek is mindent megkapott. A probléma ezek után jött, nem találtam munkát fél évig..kerestem a szakmáim egyikében, de semmi.. ez ugye mostanság már a válság idelyén volt, közben kiderült, hogy a gyerköc folyton beteg, két napot mentünk oviba utánna egy hónapot nem... ez igy ment, végül párommal úgy döntöttünk, hogy még ha találnék is nyolc órás munkát kirúgnának a fenébe, mert folyton beteg a gyerek. neki sincs korlátlan hiányzás keret, megbeszéltük, hogy keressek részmunkaidőt. Ekkor én már úgy döntöttem mindegy hogy mit, csak legyen. A mostoha apámtól, ezekben az időkben azt kaptam a fejemhez, hogy én egy nulla ember vagyok, nem is keresek munkát, ingyen élő.. semmi ember vagyok.. Ez nagyon megviselt, mert már depressziós voltam attól, hogy nem találok.. minden nap több órát néztem a hirdetéseket pályáztam be sem hívtak... vagy ha behívtak, utolsó körben.. kérdés.. van gyereke?????? (tudom nem kérdezhetnék meg, de mindenhol feltették.) A lényeg az, hogy végül felvettek egy takarító céghez részmunkaidőben... én BOLDOG VOLTAM, HOGY VÉGRE VAN MUNKÁM, nem érdekel, hogy szarul fizet, stb.. örültem hogy szerencsés vagyok és van, mikor ekkora a munkanélküliség... ez volt, kb . fél éve, én azóta is ott dolgozom. sokat nyeltem már ez miatt sok embertől, lenéznek, hogy takarítok, azok az évfolyamtársak akik megtudták, közülük néhány már meg sem ismer... KEVESEBB LETTEM MERT TAKARÍTOK???? nem tudom, a csekkek nem kérdezték meg, hogy miből vannak befizetve :( és ma kaptam meg a legnagyobb pofont, a családomtól... közölték, hogy egy munkakerülő nulla vagyok.. stb.. ugyanazt mint mikor nem dolgoztam (bár feketén részmunkaidőben akkor is dolgoztam) elmondták, hogy semmire nem vittem az életben, itt vagyok diplomával és takarítok, nincs autóm, semmim... én vagyok a család szégyene.. én sírva hazajöttem, és nem hiszem, hogy valaha fogok még velük beszélni. igen takarítok, mert nincs más, és mert bejelentett munkaviszonyt ad.. igen és nem derogál, mert mikor itthon voltam, akkor egy emberi hulladéknak éreztem magam, hogy nem találok munkát... és igen.. tudom, hogy a végzettségemben ha most nem találok később sem fogok, de pályáztam.. sokat, minden nap.. sok helyről vissza sem írtak.. most örülök, hogy van munkám, helyben van és bejelentett. ezért vagyok egy semmirekellő???? értéktelen???? ha nekem nem derogál, az iorda takarítás nekik miért ciki??????? már többször utaltak rá, hogy ne mondjam a rokonoknak... multkor is egy ö.jövetelen, mikor mondtam, utánna beszóltak, hogy mit mesélem büszkén hogy takarítok??? mondtam, hogy mert azt hitték, hogy nem dolgozom, nekik a munkanélküliség elfogadottab mint , hogy takarítok???????????? nincs tartozásom, ez nekem sokat jelent, hogy megoldjuk a párommal.. de ők a bátyámat istenitik, aki nem talál a végzetségének megfelelő munkát,ezért, 3 éve nem dolgozik.. igaz fizetik a számláit... szóval mindegy is... kényelmes... bocsi ha hosszú, csak tiszta ideg vagyok... köszönöm, ha elolvastad..