Az ilyen anyák mit éreznek?

Hány éves vagy?

Amúgy mikor mit éreznek? Mármint éreznek-e bűntudatot?

Ezt tőlük kellene megkérdezni. De itt biztos, hogy ilyen nők/anyák nem fognak válaszolni.

Nekem is van egy utcabeli ismerősöm, a fia 18 hónapos és nagyon hasonlít egyre inkább hasonlít a szomszéd srácra. Hát nem tudom érez e bűntudatot. Annyit tudok, hogy nagyon akart egy gyereket, mert már lassan 40 éves, lehet ezért kellett neki egy másik férfi is (vagy több), biztos ami biztos alapon.

Az attól függ...Sajnos velem megesett ez a dolog. A jelenlegi férjemmel a baba érkezése előtt (akkor még nem voltunk házasok) másfél hónapra szakítottunk egymással. Nagyon rossz volt már a kapcsolatunk, rengeteget veszekedtünk, ráadásul Ő felvette a kapcsolatot egy modell lánnyal (nem történt köztük semmi, de megtaláltam a levelezésüket amiben találkozót kért) és az volt az utolsó csepp a pohárban így szakítottam Vele. Abban az időben már udvarolgatott nekem egy másik férfi, Ő vigasztalt a szakítás idején, persze nem önzetlenül (mint az később kiderül). Volt egy futó kapcsolatunk, lefeküdtem Vele. Viszont időközben valahogy újra elkezdtem találkozgatni az exemmel (aki a jelenlegi férjem) és mivel rájöttem, hogy a másik férfival ez csak egy futó kaland semmi több, azt lezártam és elkezdtünk dolgozni a békülésen.

Terhes lettem... Viszont amikor ez kiderült és arra is ráeszméltem, hogy nem egyértelmű, hogy kié a baba, leültem és elmondtam mindent a Páromnak. Közöltem Vele, hogy nem lehetek biztos abban, hogy az övé vagy sem és ennek fejében döntse el, hogy mit szeretne. Átrágta a dolgot és velem akart maradni. Én utána még milliószor rákérdeztem, hogy biztosan ezt akarja -e, borzasztó lelkiismeret furdalásom volt a terhességem alatt végig. Depressziós voltam és folyton marcangoltam a lelkem. Már olyan szinten, hogy lassan ráment a kapcsolatunk. Fel is tettem itt egy kérdést akkor, hogy mégis mit tegyek. Többen is azt mondták, hogy én megtettem mindent amit ilyenkor kell, tehát őszinte voltam és felajánlottam a döntés lehetőségét. Nem hitegettem, nem hazudtam, hogy az övé, ezt egyszerűen képtelen voltam megtenni.

Viszont ismerek olyat, aki most terhes és 4 férfi közül nem tudja eldönteni kié lehet, holott van egy x éves állandó kapcsolata. Ő annyit mondott, hogy a lehető legjobbkor jött a baba, mert nemrég ott akarta hagyni a pasija és így legalább magához tudja kötni... Na én ezt képtelen lennék megtenni! Bár nekem nem elég még a mai napig sem, hogy őszinte voltam, életem végéig el fog kísérni a tettem súlyának nyomása, amikor ránézek a gyermekemre, fogalmam sincs, hogy elmondjam -e Neki valaha, vagy, hogy gyűlölni fog -e ha megtudja...Pedig nagyon szeretjük Őt, mindent megadunk Neki amit csak tudunk...Egy csoda az életünkben! Nagyon nehéz ez... De az biztos, hogy ha nem mondtam volna el a férjemnek, beleőrülnék az örökös hazudozásba!

Nem bánkáskép de miért kelle ehhez fél millió.

Már 35-40. ezerélt is megcsinálják.

[link]